A TÍZ parancsolat, mivelhogy a Mózesi törvény része, nincs érvényben.

És nem azért nem ölünk, mert a Mózes törvényeiben ezt megparancsolta Izraelnek az Úr, hanem mert szeretjük az atyánkfiait.

 

Nem függ minden Istentől, ez egy alapvető félreértés.

 

Az hogy mi hogyan viselkedünk egymással, segítünk egymáson vagy ártunk a másiknak, tőlünk függ, nem az Istentől. Ezért küldött az Isten prófétákat, hirdetőket, netán belátnánk, hogy ha gonoszságainkban veszteglünk, akkor az egész emberiségnek csak a rovására vagyunk.

 

Mózes parancsolatai már attól sincsenek érvényben, hogy nem vagyunk Izraeliták, akiknek adta Isten a törvényt. De velük is felbontotta Isten a szövetséget, hogy új szövetséget köthessen, nem Izraellel, hanem mindenkivel, aki cselekedni akarja Isten akaratát.

 

Jézus egy tanítást hagyott ránk meg egy új parancsolatot, hogy egymást szeressük.

A kettő együtt teszi ki az evangélium lényegét, amely abban áll, hogy világosságot hoz a sötétségben ülőknek, szabadulást a foglyoknak, gyógyulást a betegeknek.

 

Ragaszkodhatunk a sötétségünkhöz, a kötöttségeinkhez, egészségtelen, romlott életünkhöz, amelynek eredménye a betegség lesz és nem a győgyulás. De ezek nem Mózes törvényeinek a be nem tartása miatt esink rajtunk, hanem saját bigottságunk teszi ezt velünk.

 

A megtérés nem egy hit, ahogy Pál apostol beállítja, hanem egy megváltozott élet. Az evangélium erről szól.