Szerintem a The cure album nyitószáma maga a tökély. Mikor meghallottam először, egyből megnyugodtam, hogy oké, végre itt van az amire vártam már régóta. Reménykedtem benne hogy talán ilyen az egész lemez, persze kiderült hogy nem egészen. Jó lenne megint valami koncepciólemezt kiadniuk ami valami borult téma köré épülne, mert az ilyen vegyesvágott lemezeken nem találom túl jónak a " vidámkodó" dalokat, folyton léptetem a lemezt, ellentétben mondjuk a 17 seconds, Faith, Pornography, Disintegration lemezekkel. Persze a Bloodflowers ilyen akart lenni, de a kriptahangulatot nem érte el igazán. Mondjuk az már az én bajom hogy ilyen őskövület vagyok, aki még mindig a darkot keresi minden számban:)