Nézd, mivel régóta vitázom vele, azt gondolom, árnyaltabb a véleményem róla, de hát hagyjuk is ezt... szabadon ítélsz meg mindenkit, csak az nem nagyon vall tapasztalt debattőrre, hogy józanul is efféle szenvedélyekre ragadtatod megad egy alapvetően inkább szelíd oktatásra szoruló, kissé darabos, valamint feltűnően nehézkes és eltévesztett igényességű stílusban író, de azért nem elmeél nélküli olvasótársunkkal szemben, akinek nincsenek ártó szándékai, hanemha önmagával szemben...

A dolog lényegét illetően azért értek egyet Kádár elvtárssal e kérdésben, mert igen régóta s tőle függetlenül azt gondolom, hogy a holokauszt első megítélése egy magyar számára valóban a dolog közjogi alapjairól kell, hogy kezdődjék, tehát azon, mert ez a hasznos neki is, meg nekem is, hogy elgondolkodjék, vajon hogyan juthatott a magyar állam oda, ahova jutott és helyes-e megakadályozni, a dolgok mélyére tekintve, közös érdekből, hogy efféle tendenciák újra teret nyerjenek.

Innen fogja megérteni, ha elindul ezen az úton, a politikai antiszemitizmus káros és önpusztító voltát. meg azt, hogy mi köze van ehhez az egészhez, hiszen személyében nem vett részt benne.

Hogy szeressenek, netán hogy szánakozzanak a népemnek a magyar állam áldozataivá vált tagjain, azt én kifejezetten nem igénylem. Sőt.