Én már elég régóta szeretem nézni a snookert, de nem vált mániává. Aztán nagynéha barátainkkal eljártunk poolt játszani, amolyan beszélgetős, iszogatós módon néha lökdöstük a golyókat is.

A snooker úgy lett, hogy engem mindig zavart a tömeg + a hangos zene zaj. Aztán kitaláltam, hogy menjünk, játsszunk inkább snookert, mert az mégiscsak más. A többieknek nem jött be, nekem viszont nagyon. aztán nagy nehezen sikerült +fertőznöm 1 barátomat, így most már állandó párosként (sajnos csak) hetente 1x eljárunk játszani. Érdekes(?), hogy snookerezéshez nagyon rövid időn belül átszoktunk az alkoholmentes folyadékokra.

Iszonyúan érezzük, h ha heti 2-3 alkalommal játszanánk, az sokat lendítene a tudásunkon. Különösen az bosszant, hogfy akár 1 frame-en belül is hatalmas ingadozásokkal játszom. Néha egész triviális golyókat lökök mellé, máskor + számomra szinte leheetetlen helyzeteket is sikerül +oldanom. Konzisztencia szinte nulla, de így is élvezetes a játék, mert nagyjából azonos szinten (béka segge alatt 2km) vagyunk, viszont mindketten +próbálunk ésszel játszani.

Szóval gyakorlatilag függő lettem, egész komolyan zavar, ha kimarad 1 hét és nem jutok az asztalhoz.