A gyökökről
Nem a szótövek létét vitatom, hiszen az trivialitás.
De hogy milyen módszerrel határozod meg, egy adott szó töve micsoda, ill. köze van-e egy másik szó tövéhez, az nagyon nem mindegy.

És ebben az esetben a "nem eldönthető", ill. a "csak valószínűsíthető" sokkal korrektebb hozzáállás, mint besorolni valamit oda, ahova nem való.

Alapvetően figyelmen kívül van hagyva a nyelv agglutináló jellege, az, hogy az egyes szórészeknek jelentésük van, és mindig ugyanaz.
Az kevés, hogy pusztán hasonlítanak... Ez így teljesen önkényes csoportosítás.

A kedvencem az előtétek.
A feltételezett p- , gy- "előtétet" nem ártana kimutatni máshol is, és megadni a jelentését. Aláz és gyaláz, de mi van az alu és a gyalu szópárral? (ina és pina? :) ) Nem minden szónál kellene kimutatni, de legalább néhány helyen, hogy létezik a p- , gy- morféma, vagy legalább megadni rá valami etimológiát.

A vak is látja, hogy az 'akad' és az 'akaszt' ugyanabból a tőből van, ha ez ma nem is létezik. A bizonyíték rá pont az, hogy van olyan, hogy reped, repeszt; árad, áraszt. Stb. De ennek mi köze az 'akar', 'akarat'-hoz? Kimutatható-e '-ar' igeképző?

Aztán a szerencsétlen 'al-' , ami szintén tényleg létezik. Igenám, de mit jelent az 'alak'-ban az '-ak' (Talán ugyanazt, mint az 'akad'-ban? Kötve hinném...), az alomban az '-om'? Mit keres itt az ol- forma, amikor nem mutatható ki ilyen szó vagy szórész sehol "alsó", "lenti" értelemben?
A legjobb az 'oly(en)'. Ez ugye az 'ily(en)' párja, ez nyilvánvaló: ide -- oda; itt -- ott; ilyen -- olyan; innen -- onnan. Itt _ténylegesen_ felfedezhető egy 'i-' , 'o-' tő, ami közeli, ill. távoli jelentéssel bír. Ezeket szabályosan is toldalékoljuk, vagy legalábbis máshol is kimutatható elemekkel: pl. a -tt régies helyhatározó, ld. még Pécsett. Akkor most az alá meg az oda ugyanaz? De akkor vajon idetartozik-e az odu (ad (2).) teljes bokra?

Estig sorolhatnám, de inkább nem...

Szóval az a véleményem, hogy a Czuczor-Fogarasi módszere erősen elavult, és a szóbokrok alkotásának módszere mai szemmel nem állja meg a helyét.

Vannak szavak, lehet őket toldalékolni, mikor mire van szükség. De bezárni őket fix kategóriákba... minek? Mit nyerünk vele? Meg lehet tenni, de tudományos értelme nincsen, mert a kategóriák esetlegesek -- semmi közük a nyelv szerkezetéhez.

hangutánzó szavak:
Dicséretes a szótár gyűjteménye. Igazából annyi van, amennyit összeír valaki, mert nincs határ az alkalmi utánzás és a valódi szó között.
Hogy az angol ne lenne tele velük, ne lenne ugyanolyan széles és színes spektrumuk, az butaság. Itt van egy (kisebb) lista és versek.

ikerszavak
Na ez ugyanaz az eset, annyit csinálunk, amennyit jól esik. Az itt felsoroltak nagy részét pl. még sohase hallottam, komoly részük elég mesterkétnek tűnik, másik részük kihalt...

A magyarnak van egy olyan extra lehetősége, hogy kihasználja a hangrendi párokat. Azt hittem, erre gondolsz. A hangrend a magyarban különleges (azért akad más ilyen nyelv).

Az angol viszont kifejezetten hajlamos a halom egyszótagú szavukból ilyeneket csinálni, és azt meglepően (cseppet sem játékos környezetben) használni.

Én ennek a "számháborúnak" itt sem látom értelmét. Az, hogy hány szó van a nyelvben, amúgy is megválaszolhatatlan kérdés. Az, hogy egy adott ember hányat használ, az meg mindenhol kb. ugyanaz a párezres szám. Most hogy egyik nyelvben ilyen szavak vannask többen, másikban olyanok... igen, ééés? :)