Szóval akkor a mi elődöntőnkről.

 

1. meccs

Az MTE Ultras kisbusszal, a többi mintegy száz piros-fekete hívő autókkal ment Paksra. A tábor lényegi része – néhány kivétellel – ott volt (a meccsre a szokásos kocsmából indult együtt a banda), de így is a jelenlévők fele amolyan divatszurkoló. Az első félidőben végig jól nyomtuk, teljesen jogos volt a másik félnek címzett „nincsen hangotok”. Mindez annak ellenére, hogy az ASE vezetett az egész meccsen. Egy-két bírói ítélet borzolta nálunk az idegeket; a jv-ken kívül az egyszerűen pénzéhes qrvának nevezett Czigler kapott még tőlünk szépeket. A szünetben gyakorlatilag mindenki kiment levegőzni, az egyik vezérszurkolónknak talán benn kellett volna maradnia; mindenesetre igazoltatás, majd rendőrség és meccs utáni kiengedés – állítólag – karlendítés miatt. Feleslegesen sok rendőr az adófizetők pénzéből. Itt jegyezném meg, ha nálunk alakulna egy amolyan szurkolói szövetség féleség, és a klubvezetőkkel, „főrendőrökkel” le lehetne ülni szezononként kétszer, az senkinek sem ártana… Persze ez csak álom. Csak hát pajzsok, gumibotok stb. – teljesen érdemtelenül. A második félidőben a csapat játéka és a bevitt szurkoló hiánya miatt elég gyengék voltunk, néhányszor azért persze lehetett minket hallani. Meccs után viszont még kb. 10 percig tőlünk zengett a csarnok.

Az AB hozta az átlagot, úgy húszan szurkolgattak becsülettel, ám a kb. 600 nézőt ezúttal kevésbé sikerült lázba hozniuk. A túloldal inkább felénk mutogatott, mint a csapatával foglalkozott volna. Az ingyenbusz – sajnálom, de – nálam majdhogynem elfogadhatatlan, de erről tényleg kár lenne vitázni. Meccs után néhány paksi megtapsolta a körmendi szurkolókat, majd azokkal, akik tőlünk erre vevők voltak, kezet fogtak és pár mondatot váltottak.

Hazafelé kötelező programként Simontornya szerepelt.

 

2. meccs

Szombat volt, ingyenbusz volt, de kevesebben voltak a paksiak, mint mi szerdán idegenben. Szurkoltak végig, de hozzánk nagyon ritkán jutott el a hangjuk. Mindenesetre néhány – Körmenden szerintem először járó – paksi igen „bátran” mutogatott mindenfelé.

Nálunk semmi extra, aki járt már itt, tudja milyen a playoffhangulat… Csabesz képei talán jó illusztrációk. Igazából az AB ezen a napon nem volt ellenfél.

Meccs után tíz-tizenöt körmendi szúrós szeműen nézett néhány paksira, akik közül néhányan falfehér arccal araszoltak a rendőrök mögött. De nem volt itt se nem mű, se nem igazi balhé, a rendőrök egy valakit el akartak kapni, azt nem sikerült, így bevittek egy másikat. Logikus, nem?

 

3. meccs

Blumo az MNK-n, Laci a bckormend-en már leírta a lényeget, szenzációs második félidő tőlünk, illetve ünneplés meccs után.

Az AB pedig talán nem tartotta olyan nagy sikernek a döntőbe jutást…

 

2-1-re nyertük a párharcot… :)