Tulajdon képpen ez az 1ik sarkalatos pontja lehetne a veszteségek csökkentésének.

 

Eddig arról szólt a történet,hogy le kell építeni a fölösleges munkaerőt.

Mostanra elfogyott a végrehajtó szolgálatnál a leépíthető létszám,de a vassút infrastrukturálisan ugyan azon az alapon működik.

A megújulási folyamatokat nem a tényleges működési területen,hanem az irányításban kezdték el.

Így továbbra is ugyan azokkal a korszerűtlen (időnként megbízhatatlan) eszközökkel,berendezésekkel,technológiával kellene elvégezni a feladatokat magasabb követelményekkel.

Nem vitatom,hogy volt miből leépíteni.

De a leépített emberek munkáját vagy nem végzi el senki,vagy valakinek a nyakába akasztották és azzal bizonytalanabbá,lassabbá,kevésbé biztonságossá vált a munkafolyamat.

 

20-40-50 km-es vonalakon nem üzemszünetekkel kellene vegetálni,hanem a vonalra olyan technológiát,technikát telepíteni,hogy ne is legyen szükség ott szolgálat teljesítésre és a vonatforgalom így is fentartható legyen.

 

Nem az a megoldás az előre haladás útján,hogy megszüntetem a sorompó kezelőt és majd a vonatszemélyzet kezeli.Ez szolgálltatás csökkenést eredményez amivel elvesztjük az utasokat.Következésképpen üres vonatra sincs szükség "szüntessük meg"