Szia Serenic!

 

Meg tudom mutatni a saját példámból is azt, hogy "hogyan tart vissza és diktál", noszogat a Szent Szellem engem.

 

Röviden:

Így.

 

Bővebben:

Amikor írok, igyekszem a Szent Szellem vezetésével fogalmazni, s nem a saját gondolataimmal. Számtalanszor írtam emiatt mást, mint amit az elmém elsőre gondolt.

Amikor cselekszem, kérem a Szent Szellemet, hogy adjon vezetést arra, hogy mit és hogyan tegyek. Számtalan esetben tettem már emiatt mást, amit az elmém elsőre diktált volna. Utólag mindig beigazolódott, hogy a kapott vezetés volt a helyes, s akár károm is származott volna abból, ha a pusztán az elmém után mentem volna.

Amikor elmulasztom a tanács kérését, akkor jó esetben az elmém, tudásom is helyes döntést hozat az énemmel, azonban rosszabb esetben hülyeség, rossz döntés jön ki belőlem.

 

Jobb, ha nem a saját kárán tanul az ember, de ezt nem lehet szinte elégszer belátni. Dávid például, aki addig szüntelen maga előtt látta az Urat - egyszer kihagyott egy kis időre, s hirtelen már nem az Urat, hanem egy meztelenül fürdőző bomba jó nőt látott maga előtt. Az eredmény ismert, hozott egyre rosszabb döntéseket a 9 hónappal későbbi megalázkodásáig. Eza 9 hónap kiesett az életéből, azt hitte, hogy ekkor is látta maga előtt az Urat, holott csak rutinból cselekedett ez idő alatt, emlékezetből idézte fel az Urat maga előtt.

 

János evangéliumáról azt írtam, hogy abban a kettősségben hasonlít a mostani egyháztörténeti korhoz, hogy van benne Istennek egy szövetsége a "pogányokkal", s van egy fennmaradt az Izraellel. S abban hasonló még, hogy jelenleg a "pogányok ideje" tart elsődlegesen, Izraelé megszakadt i. sz. 72-ben, s részlegessé vált a Temlom lerombolásával, s a zsidó államiság elvesztésével.

Mivel i. sz. 72 után már csak János írt az újszövetséghez, emiatt Ő már az új korszak számára írt, olyanhoz, ami napjainkig e kettőségben, s a "pogányok dominanciájában" telt el.

 

Erről írtam, ezt a hasonlóságot vedd észre, s ne keress egyelőre általános keresztényüldözésben, s ilyenekben hasonlóságot. Annak ellenére, hogy voltak/vannak bőven az elmúlt 2000 év során és napjainkban is ilyenben is hasonlóságok, csak ez ugyi kissé nehezen vehető észre manapság a kényelmes, demokratikus Európából nézve. Persze, ha megkérdeznénk a kínai, vagy iszlám országokban élő krisztusi embereket, akkor Ők biza ma is látnának bőven hasonlóságot, de látom Neked Európánál kissé véget ért a világ!

 

Megjegyzem, Nekem nem korabeli írások a mérvadóak, nem a korabeli "keresztény szertartások, énekek, szövegek", hanem a többek között a Ján. 14,26. alapján a Szent Szellem követlen, Jézusra mutató vezetése, s az, hogy a Szent Szellem mit elevenít meg, mit jelent ki számomra. Ha Te "keresztény szertartásokban, énekekben, szövegekben" gondolkodsz a kereszténységgel kapcsolatban, akkor nagyon mások a fogalmaid hozzám képest a kereszténységről, a krisztusivá válás folyamatáról. Mert ugye az a keresztény, aki immár "krisztusi" - a görög szó eredeti jelentése alapján (Apcsel. 11,26.).

 

 

Üdvözlettel:

 

vm