Szia Takarító!

 

1. Jézusnak nem kellett felhívnia erre a tanítványai figyelmét, mert Ők bele születtek és benne éltek annak a kornak a "kor és kultúrtörténetében" eleve.

 

NEKED/NEKÜNK, azaz e kor emberének kell emiatt elsősorban külön tanulmányoznunk a biblia egyes írásainak a "kor- és kultúrtörténeti" körülményeit, mert különben nem értesz/értünk meg alap dolgokat. Mint pl. a zsidó időszámítást, mert mi már eleve a római alapúba születtünk, s abban élünk.

Ez a különbség, ÉRTED?

 

Ezek az idők jelei, amiben benne van természetesen a múlt, a jelen, s a múltban és a jelenben elhangzó, jövőre vonatkozó utalások, próféciák összessége. Ezt így együtt kell a mai kor emberének is az Igét olvasva tanulmányozni, s így együtt kellett Jézus korában is tanulmányozniuk az embereknek. Az Igében elénk adott múltat, a jelent, s a jövőt együttesen!

 

A Szent Szellem vezetésével végzett írói munka nincsen térhez, időhöz, "emlékezethez, szájhagyományhoz" kötve, ahogyan Te itt írod. Alap fogalmakkal nem vagy tisztában ezzel kapcsolatban, Isten alkotó munkáját nem köti sem a tér, sem az idő, sem az ember múlandó emlékezete:

 

"Ama Vígasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Aty, az mindenre megtanít majd Titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam Nektek!" (Ján.14,26.)

 

Ha Te ezt a korlátok nélküliséget még nem tapasztaltad meg a Szent Szellemtől, akkor nagyon sajnállak Téged. Azonban légyszíves ne zárd a Te bilincseidbe a Szent Szellem teljességébe bekerült Jánost, és más újszövetségi könyvek íróit! Mert János igencsak visszafogta magát így is, amikor azokról írt, amiket Jézus cselekedett a földi szolgálata során. Emiatt zárja az evangéliumát azzal a megjegyzéssel a 20,25-ben, amivel zárja. Olvasd el!

 

Emiatt nem volt kétségbe esve János akkor sem, amikor szó szerint kellett vissza adnia a mennyei jelenések során látottakat és hallottakat. Akkor sem szaladgált penna és papirusz után, hogy "jajj, el ne felejtsek valamit, hiszen semmit hozzátenni és semmit abból elvenni nem engedett Isten, s akkor most jajj, mit csináljak, mert kezdem elfelejteni, hogy mit is hallottam, s láttam e jelenésekkor, jajj, jajj!?"

 

Azt pedig már egy ideje figyelem, hogy Te a Jelenések könyvének végén lévő mondatokat időnként úgy idézed, mintha arról bárki is azt állította volna, hogy az az egész Bibliára érvényes! Én még eddig nem olvastam a fórumon az elmúlt 2 évben ilyen tartalmú állítást, én magam is csak a Jelenések könyvére vonatkoztatom, lévén arra érvényes az, hogy "prófétai beszéd".

Úgyhogy ebben Velem nem lesz vitád, azaz egyetértünk. Ebben az értelemben írtam a 11 pontom részeként is, amit Te arra reagálva már akkor sajnos félreértettél. Mivel Prklht-tel folytattam abban tovább a vitát, emiatt Neked még az akkori reakciódra nem reagáltam. De nincsen elfelejtve, de már most tudhatod, hogy ebben egy a mi kettőnk véleménye.

 

2. Csak amiatt írtam ismét a Jákób-Mária házasságról, mert Te az előző írásom igei cáfolata (Luk. 1,27.) után ismét felhoztad. Gondoltam amiatt teszed, mert Téged nem győzött meg eléggé az általam idézett ige. Ha nem értesz egyet ezzel a feltételezéssel, akkor annak örülök, mert akkor egy a véleményünk. Emiatt vegyük is le a "napirendről", mint az Igével ellentétes tartalmú állítást.

 

Az örökségre jogosult lányokat elvevő férfiakról, mint a lányos család "új" fiáról már írtam. Ez egy akkori jog volt, s ha ezt látjuk, akkor már csak az a kérdés, hogy Mária "örökségi jogot bíró leány" volt-e? Én úgy tudom, hogy az akkori források szerint igen, s emiatt lett az Őt elvevő József Mária vér szerinti apjának a fia. Az pedig, hogy a nevelt fia is volt-e egyben - innentől nem igazán érdekes.

 

József vér szerinti ága ugyanamiatt van Mária vér szerinti ága mellett az Igében, ami miatt József benne van a Mária vér szerinti ágában fiúként. Azaz Jézus

- egyrészt József nevelt fia (ezt említettük lehetőségként Héli és József esetére),

- másrészt a vér szerinti anyjának a fia, azaz József örököse (József is örököse lett Hélinek a vér szerinti, öröklő rokonnal való házasságba kerüléssel).

 

Emiatt Jézus az akkori zsidó hagyományok miatt kétszeresen is József fiának számított, annak ellenére, hogy nem volt a vér szerinti leszármazottja! Nem véletlenül nevezték őt "József fiának", még ha nem is tudták azt sokan, hogy nem József magjából lett. Ha tudták volna, akkor is József fiának hívták volna e két ok miatt.

 

A dávidi vérvonal Jézus esetében emiatt kettős, vér szerinti is, és törvények, hagyományok szerinti is egyben.

 

 

Üdvözlettel:

 

vm