Jahh, hát ha te ILYEN profi vagy, tévé elől nyomod az igét, hogy kinek mi és hogyan fáj, akkor nem szóltam :)

Kettőtök között Csonttörővel (de említhetném itt jómagam is, persze helyetted), az az egyik különbség, hogy ő eljutott élete esélyéig. Ami nem volt ingyen. Hivatalos, kötelező kihívó volt, nem egy himihumi, pincéből előhúzott töltelék. Pont ezért nem gondolom, hogy egyrészt feladta volna alapos ok nélkül (lerítt róla utána a megsemmisülés), másrészt, hogy pont nekünk kellene erről ítélkezni. Nem ismerem őt személyesen, de sok más sportolót igen: GYŐZNI mennek, megsemmisíteni, pláne a küzdősportolók.

Csak és kizárólag ő tudja, milyen volt az az ütés (illetve az a két ütés), de hogy Barrios meghúzta és tudatosan csinálta, az fix, tehát kicsi eleve nem lehetett... Nyilván, ha nem ájulsz el az agyrázkódástól, akkor szinte minden részben psziché kérdése (a Don kanyarban volt, aki a lábcsonkjain menetelt kilométereket), de ez szerintem jórészt egy roppant szerencsétlen PECH volt. Sztem Barrioson látszott a megkönnyebbülés, nagy pofája (színház) és jogos magabiztossága ellenére azért tartott a meccstől, kockázat.

A következményekkel egyetértek (amerikai karriernek lőttek, lelkileg öszetörik, amiből vagy kijön, vagy nem, csomó ember csalódott és eztmegazt gondol, Félix is szív stb.), csak azt nem vágom, miért kell automatikusan rosszat feltételezni egy sportolóról, aki azon nagyon kevesek közé eljutott, akik kivívták, majd kiment, küzdött - és elbukott, van ilyen, ez nem a heppiendes mese.

Engem is meglepett, de nem arra gondoltam első hatalmas csalódottságomban SE, hogy "bunda", hanem arra, hogy "szameg, ez se jött össze".