Koncert vs. stúdió gondolattal egyetértek, ill. én is így érzem. Megintcsak visszakanyarodok ahhoz az ominózus '89-es pesti koncerthez (rengeteg élmény és emlék köt ehhez - ne haragudjatok, hogy olyan sokat emlegetem, meg sajnos csak ezen az egyen voltam), ott hallottam az A forest-et. kb. 10 perc és a végén az a szóló, amit Robert lead.... Egy ideig tomboltam, aztán már csak álltam némán és borzongtam. Azóta furcsán üres érzés a stúdiószámot meghallgatni... Ugyanez a Faith-szel. A 14 perces konciváltozat után, ahol kb. 3-szor annyi szöveget improvizál mint az eredeti, aztán meg ugyancsak a gitárvariálás. Nem mondom, a stúdióváltozat is hihetetlen, de mégis. Az A child screams például jó mindkét változatban. Viszont az utolsó két lemez az én tapasztalatom szerint nem különbözik stúdió- és koncerváltozatban sem. Semmi extra szólózás, variálás. Ezt egy kicsit hiányolom pl. a Trilogy esetében is. Ott tehetett volna valami pluszt hozzá.