Szia Takarító!

 

1. Az Igében leírtakat csak alapos tanulmányozással lehet megérteni.

Erre hívta fel az emmauszi tanítványoknak a figyelmét Jézus. Azt mondta Nekik közvetve, hogy ha szorgalmasan tanulmányoznák az ószövetségi írásokat, akkor az abban a Messiással kapcsolatban leírt próféciákat össze kellett volna vetniük az Ő korábbi földi szolgálatával, s akkor nem lenne bennük kérdés Jézus valódi személyével és küldetésével kapcsolatban. 

 

Ez után nem sokkal az apostoloknak ugyanerre hivatkozva nyitotta meg az "elméjüket az írások megértésére" (Luk. 24,44-45.), ami nem jelenti azt, hogy addig Ők nem tanulmányozták volna az írásokat. Egyszerűen arról van itt szó, hogy az írásokat a Szerzője által lehet megismerni, ugyanemiatt nem volt érthető ez a szerecsen komornyiknak sem, s ugyanemiatt volt érthető a Neki segítő Fülöpnek.

 

Ha Te elvonatkoztatsz tértől és időtől egy-egy írás keletkezésekor, akkor nem fogod érteni annak mikéntjét. Jánost nem véletlenül tartotta vissza a Szent Szellem az evangéliumának a megírásától a többi elkészülte után még évtizedekig! Meg tudta volna azt bármikor írni, de ugyanúgy visszatartotta a Szent Szellem, ahogyan Pált is gyakran tartotta vissza attól, hogy egyes helyzetekben a maga tervei szerint szabja meg a szolgálatának irányát és helyét.

Olyan korban írta már azt János (és a leveleit, valamint a Jelenések könyvét), ami már nagyban hasonló a mostani egyháztörténeti korhoz. János írásai már az apostoli korszak után íródtak, s már az apostoli korszak utáni időkről és időknek szólnak elsődlegesen.

 

Tehát vedd ki Jánost a zsidó identitás alapjait még bíró, kvázi önálló Izrael korából, s helyezd bele abba, ami valóban megtörtént i. sz. 72 után - a zsidó állam létezése nélkül elkezdett közel 2000 évbe, államiságát vesztett zsidó időszámítás nélküliségbe, de tedd be a meglévő és azóta is érvényes római időszámításba.

 

Ezt összegzően a "pogányok idejének" mondja az Ige, "Izrael ideje", a "zsidó időszámítás" ideje i. sz. 72-ben alpjaiban szűnt meg. Ezt a változást jelzi János, s ezt a változást bővebben fejti ki a Jelenések könyvében. Nem véletlen, hogy egyetlen Izrael területén (esetleg zsidó időszámítás szerint...) élő "gyülekezethez" sem szól Jézus a Jel. könyvének első 3 fejezetében, mert az egyháztörténelem súlypontja egyre inkább áthelyeződött az egykori "pogányok" (római időszámítással mért) területére.

 

János ugyanúgy jelzi a korszakváltást, ahogyan Malakiás, aki szintén évtizedekkel élt a legutolsóként előtte írt Nehémiás után. Malakiás is olyan próféciákat fogalmaz meg, ami korszakváltást jelez, olyanokat, amiket korábban így senki előtte nem ír. Ő jelzi Keresztelő Jánost, a Messiás előtt járó és utána következő legutolsó ószövetségi prófétát, szinte átadva Neki 400 évvel korábban a stafétát.

 

János ugyanígy adott át nekünk stafétát, s egészítette ki a 3 korábbi evangéliumot írásaival olyan szellemi alapvetésekkel, amelyek napjainkban teljesednek be, sőt még később is.

 

Nagyon sajnálom, de bizony az emmauszi tanítványok esete óta tudott, hogy bizony az írások tanulmányozásakor mindent egyszerre kell figyelembe venni és tanulmányozni! A jelenkor jeleit is (ahogyan Jézus szolgálata akkor a "jelenkor jele" volt) és az elmúlt idők jeleit is, térben, időben, azok valóságával együtt. Így számíttatott a megvetett pogány asszony eb helyett a "fiak" asztalához. Mert a múlt korban nem számíttatott oda, de a jelenkor (és a jövő) már az övé volt - és lett. A régi idő számítása lejárt, s belépett mellé egy új idő számítása, s ezen túl e kettő párhuzamosan van jelen Isten előtt:

- a "pogányok ideje", és 

- az "Izrael ideje".

 

E kettőség azóta is jelen van, emiatt utal e kettősségre az újszövetség utolsó írásait jegyző János.

 

2. Te tekinheted nyugodtan Jákóbot Mária első férjének, én nem tekintem annak, ezt leírtam az előző hsz-omban. Én maradok Isten Igéjénél, s a szűzen Józsefhez férjhez ment Máriánál, s az ezt alátámasztó Luk. 1,27-nél. Ha Te ezt az Igét kiveszed onnan, akkor az a Te dolgod.

 

Héli lehetett nyugodtan a nevelőapja Józsefnek, s ettől lehetett József nyugodtan mostohatestvére Máriának. Számomra semmiféle csorba nem esik ezzel a "Szent család"-on, abszolúte nem lényeges kérdés. Mert ekkoriban az volt ezzel a cél, hogy egy még nem felnőtt fiú apjának (és előtte anyjának) korai halálával gondoskodást kapjon egy közeli ismerőstől, vagy rokontól, s ezzel biztosítottá váljon a biztonságos felnövekvése. Ha ez történt valóban, akkor ez nem gond, Ő ettől még nyugodtan elvehette a nevelőapja vér szerinti lányát, Máriát. Nem kell ezt ragozni tovább, nem esik itt ezzel az eshetőséggel bizony senkin sem semmilyen csorba, sem a mózesi törvények szerint, sem semmiféle más erkölcsiség szerint. Emiatt hozzád hasonlóan én is megvastagítom ezt a "mostohatestvér" szót, mint lehetőséget, mert, ha valóban így volt, akkor az senkinek sem fog "fájni". 

 

Azt pedig már leírtam, hogy az örökösödésre jogosult leány (Mária) feleségül vételével az akkori szokások szerint a férj az apósának a fiaként lett beszámítva a családokról szóló későbbi írásokba.

Látod, itt is jól jön, ha a "kor kultúr- és kortörténelmét" az ember tanulmányozza, mert a Biblia sok része bizony nem mindig érthető meg az európai (vagy magyar) kultúrtörténelemből kiindulva! Sajna nem európa-, s nem magyar-központú Isten Igéje, biza alapvetően nekünk kell tanulmányozni azt a kultúrkört, s nem Nekik a miénket... 

 

Ahogyan az emmauszi tanítványoknak az írásokat, csak mi még messzebbről kezdjük, hiszen az emmauszi tanítványok a koruk "kultúr és kortörténetével" legalább tisztában voltak, mint alappal! 

 

 

Üdvözlettel:

 

vm