Üdv!

Próbáld ki az általad emlegetett angol esetében például készíts szógyököt.

Tisztázzuk, miről van szó! Lehet, hogy alaptalanul gyanúsítgatlak...

Ha a szógyök alatt az ad- vár- meg ilyesmiket érted, magyarul az igetöveket (és egyéb szófajú morfémákat), illetve a hozzácsapható toldalékokat, akkor egyetértünk:
az angolnak nincs ilyen kiterjedt toldalékolási rendszere.
Vannak ragok, és képzők, de nincs ez a kiterjedt, átlátható legószerű rendszer. Az az agglutináló nyelvek sajátja.
(Azért azt érdemes megemlíteni, hogy a magyar sem tisztán agglutináló nyelv -- semelyik nyelv sem az -- de vannak a magyarnál még tisztábban agglutinálók is.)
----------------------

Először a zárójelben lévő megjegyzésedre válaszolok. Hogy érted, hogy nem tisztán agglutináló?
És melyik tisztább a magyarnál?.
Valahogy úgy vagyok ezekkel a megállapításokkal mint amikor néhány esetben a pidgin nyelvekre hivatkoztak nekem (kevert tipusú nyelvek) Ez is egy olyan kifejezés amelyet érvként elég sokszor alkalmaznak azoknak akik nincsenek igazában tisztában a fogalommal.
Például a melanéz nyelvre alkalmazva a grottokronológiát (pidgin tipusú nyelv) -amely az angol és a helyi bennszülött nyelv keveréke- a benszülött és az angol nyelv közötti távolságot 1500-2000 évesnek kellene tartanunk..
Ez ellentmond a tényeknek és ez tulajdonképpen meghatározza a különböző elméletek alkalmazhatóságát is.

Ennyit az elméletekről.

A gyökökről

Vannak a nyelvekben bizonyos alapszók amelyekből vagy belső változás vagy toldás által más-más alapeszmében egyező, vagyis ugyanazon eszméből kiinduló szavak erednek, amelyek végül szóbokrokat is alkotnak..
A gyökök többfélék. léteznek gyökszavak amelyek minden toldalék nélkül is határozott jelentésűek
és vannak az elvont gyökök vagy puszta, amelyek önállóan nem léteznek de feltételezhetően valamikor határozott jelentéssel bírtak.
Ilyenek pl: fakad-fakaszt, apad-apaszt, eped-epeszt igék gyökei fak, ap, ep amelyek vonzatai az ad,ed,aszt, eszt képzők.

léteznek magánhangzóval kezdődő gyökök csak pár példa:
ab, (1), v. ob, aba v. oba, ap v. op, apa v. opa, papa. Rokonai: av, ov, at, aty, ata, atya.
ab, (2), ezen öszvetételben: abajgat, a mennyiben abaj törzs nem a! haj! öszvetételnek vétethetnék.
ab, (3), abár, abárol; rokon a hab, habar, habarol; továbbá: kav, zav, kavar, zavar.
acz, származéka nemcsak aczél, aczélos, hanem aczint, aczintos is; rokona: edz, edzett.
ad, (1), adás, adat, adomány, lat. do, hellen didwmi.
ad, (2), v. od, adu v. odu, adv v. odv, odor; előtéttel: pud, pudva, putri.
ag, (1), agg, aggódik, aggaszt, aggastyán.
ag, (2), agár, agarász, agarászat; V. ö. eg, (3).
agy, (1), agyas, agyaz, agyatlan, agyvelő, agyfa.
agy, (2), agyar, agyarkodik, agyarkodás, agyaras.
agy, (3) agyag, agyagos, agyagoz, agyagtalan.
ah, kedélyszó, ahít, ahítás, ahítat, ahítatos.
aj, (1), ajak, ajt, ajtó, ajaz, ajazó, ajvas. V. ö. áj,váj.
aj, (2), ajándék, ajándékoz, ajánl, ajánlás.
ak, (1), akad, akaszt, akad, akar, akarat; rokona: ék.
ak, (2), akó, akna, akona, aknár, aknász.
al, (1), alak, alk (székelyesen: lak), alku, alkalom, alkuszik, alkot; rokona oly, a honnan alak = olyik.
al, (2), alá, alatt, alól, alul, alap, alabor, alacson, aláz, alom, fordítva: la, honnan láb, mint: fe-ből fej, előtéttel: gyal, gyaláz, gyalog, tal, talap, talp.

és léteznek mássalhangzóval kezdődő gyökök Pl:
CSA vagy CSÁ,  elvont gyök, melynek származékai jelentenek az egyenes útról, iránytól eltérést, félrehajlást, kifelé görbedést, illetőleg ilynemű mozgást, milyenek: csáb, ettől: csába, csábít stb. továbbá csák, a régi süvegek kétfelé álló szárnyai, honnan: csákószarv, csákósüveg; csákla vagy csáklya, kifelé görbedő kajcsos eszköz; csákány, kajmós bot vagy fegyver vagy fuvó hangszer; csámpa, csámpás, kifelé görbedő lábu; csámolyog, görbegurbán jár; csajbos, csajkó, csánk, csavar vagy csafar, csáforta, stb. Rokonai: sa, a félrebiczegést jelentő sánta, és görbe nézésü sanda származékokban, továbbá: ta, mint tántorog, támolyog származékok gyöke; sza sze, té, ezen szókban: szana, szét, szél, széled, tétova.

 Vagy az R hang amely a rázkódás, rezgés, remegés, rengés, rendülés, gördülés, a pergés, a gurulás, forgás, rohanás, szétesés, düledezés, rontás érzetét kelti és fejezi ki.

 (Természetesen a betűképletekkel kapcsolatosan is tudok jónéhány kapcsolatot idézni.

Például a K+R-eel. Mind érdekes, de ez legyen egy későbbi téma összevetve a különböz nyelvekkel. )

 reb, rebeg; recs, recseg; rep, reped; resz, reszel; rety, retyeg; rek, rekeg, reked, rez, rezeg; rí, riad, rian,
rab, rabol, ragad, rág, ránt, ráz, redv, rés, rész, rifol, riad, ribál, ripacs, rohad, rojt, rost, rom, rongy, ront, roskad, ró; ar (arat), ár, (ártány, ármány, bárd, dárda, nyárs), er (ernyed), ír, (irt, irkál), or, (ort, ortovány), őr (őröl), dar (dara, darab), gyar (gyarat), ger (gerely, gereben, gereblye), her (herkél, herdel, herél), nyír (nyirkál), csor (csoroszla), dor (doroszló, doroszol), hor (horhol, horny, horp, horpad), kor (korhol), mor (morzsa), dör (dörgöl, dörzsöl), tőr (tőrök), fúr, fűr (fűrész) stb.

És mi az az ikerszó?

Az összeset a Czuczor-Fogarasi szótárból másoltam félreértés ne essék. És folytathatnám a végtelenségig.

És ezek a beidézett szavak a szógyökkel együtt tulajdonképpen szóbokrokat is képeznek.
és azt is tudni kell, hogy a Czuczor -Fogarasi mintegy 2.000 alapvető szógyököt tartalmaz és ez hatalmas szókincset is jelent.. Ezek mind egyszótagúak és mintegy kétszáz képző, rag, raglánc segítségével éri el a hatalmas szókincset.
Az elméleti számítógépes számítások szerint elvileg lehetséges, hogy a magyar szókincs, szókészlet 2-3 milliárd is lehet.

Ikerszók.
Az összetett szók egyik külön nemét teszik az ikerszók, melyek ugyanazon fogalmat, ugyanazon szónak ismétlésével vagy némi változtatásával fejezik ki, s mintegy szószaporítva, ismétlést, sokasítást, nagyítást, vagy játszi eszmehasonlítást jelentenek. Ezek nyelvünkben fölös számúak, a magyar észjárásra különösen jellemzők, s maguk helyén kellőleg alkalmazva a népies, kivált elbeszélő költészeti nyelv képes kifejezéseit  fűszerezik. Ilyenek:
a) A gyermek- vagy dajkanyelvben létezők, melyek az emberi nyelv első nemződési csecsemőkorára emlékeztetnek: bel-bel álom, bibi seb, fájdalom, bumbum víz, mint ital, csecse ékes, szép, csicsi álom, csendesség,  és így tovább.

Találunk más nyelvekben is, de nem akkora mennyiségben mint a magyarban nem.

b) Melyek ugyanazon önálló szavakat ismétlik, s folytonossságot, ismétlést, fölosztást vagy sokaságot jelentenek, u. m. megy-megy, világvégig megy, fut-fut, világvégig fut, néz-néz, majd kifoly a szeme; új-új, másmás,  tovább-tovább, hajhaj! nono! jajjaj!
c) Melyek két rokon vagy azonos fogalmat két rokonértelmű szóval fejeznek ki:  apró-cseprő apró cseppnyi, ás-vés, bű-báj bűvől bájol, se bút, se bát nem mond, mindkét elem bámész csudálkozó szájtátásra vonatkozik; dúl-fúl, eszem-iszom,  dir-dur, bim-bam, nyifeg-nyafog, pif-puf, lim- lom, locs-pocs


d) Midőn csak az önhangzó változik, s ekkor jobbára az első alak vékonyhangu és kicsinyező értelmű, a második vastaghangu, u. m. billegballag, bizsegbozsog, czeleczula, csihelcsahol, cselecsala, csettencsattan, csipcsop = csepkicsiségü, tipegtopog, denedana, deredara deréldarál, diribdarab diribeldarabol, dínomdánom, dérdúr, díbdáb, dünnyögdunnyog, filitfalat, gizgaz, gézengúz, gyimgyom, gyűrgyúr, genyegúnya, görbegurba, hibeghabog, hibitelhabatol, hetelhatol, hetlekotla, hebehurgya, hímezhámoz, ímmelámmal, hiphop! herczehurcza! hűhó, hejjehujja! mizegmozog, keczetkaczat, kiffegkaffog, kipkedkapkod, kelekóla, keteputa, keverkavar, kitykoty, kityegkotyog, kingkong, kipegkopog, lifinczlafancz, lifeglafog, limlom, libeglobog, lígglógg, likluk, lityloty, lityeglotyog, licslocs, licseglocsog, mézesmázos, mendemonda, nyifegnyafog, nyímnyám, nyímegnyámog, nyekegnyikog, pitypoty, pitypalaty, pittegpattog, retyerutya, ripegropog, rityegrotyog, sesesusa, szíreszóra ne hallgass, szittyszotty, szityegszotyog, teretura, tipegtopog, tityegtotyog, stb.
e) Midőn az első önhangzóval, a második mássalhangzóval, s leginkább ajkival kezdődik, u. m. ajbaj, agyabugyálni, ákombákom, ángóbángó, elegybelegy, enczenbencz, ekczemoncza, erregberreg, iczegbiczeg, iczipiczi, inczifinczi, iczkeficzke, illőfillő, ihogvihog, iháczolviháczol, illegbilleg, inczenpincz, ingóbingó, iregfireg, irúlpirúl, izsegbizseg, ityipityi, ityegfityeg, irkafirka, utfut, űzfűz.
f) Midőn az elűlálló mássalhangzók változnak: szőröstűlbőröstűl, csecsebecse, csenegbeneg, csigabiga, csiribiri, csinjabinja, csonkabonka, csórálmórál, czókmók, háibái, hegykebegyke, handabanda, horgasborgas, kajabaja, keczebecze, kongbong, lityegfityeg, retyemutya, suspus, suttogbuttog, szuszimuszi, tarkabarka, terefere, tengleng, tiripiri, torzonborz. Ilyenek a mesélő és játéknyelvben előfordulók: farkasbarkas, az is szép, rókabóka, az is szép, őzömbőzöm, az is szép, nyúlombúlom, az is szép, kakasbakas, az is szép, tyúkombúkom, jaj be rút! egyembegyem, bikavár; igyiridibigyiridi, váradi vaskoh stb.
g) Ellentétesek: élhal, erre-arra, emez-amaz, ilyen-olyan, ittott, ideoda, ígyúgy, innenonnan, idestova, hegyvölgy, égföld.
------------------


"Akik eddig itt a fórumon szóbokrokról beszéltek, azok mindig azzal a módszerrel éltek, hogy vasvillával halomba hányták a szavakat... na az az, amit emlegettem, hogy SEMMIT, de semmit nem mond el a magyar nyelvről..."

Csak kérdésként. A magyarban létezik birtoklás úgy ahogy akármelyik indoeurópai nyelvben?
Ezt hogy érted? Természetesen a birtokviszonyt ki tudjuk fejezni nyelvtani eszközökkel, mint valószínűleg bármelyik más nyelvben.
--------------
Hogy gondolod?

így mint a finn?: "minum on nälkä" -nekem éhség van- éhes vagyok.
           vog: s'an'kaem äli' -nekem van anyám-  van anyám

 a magyar nem így fejezi ki a birtoklást! Ez hasonlít a habere - bír igéhez. ez flektálás s nem konjugálás!

A magyar visszajelzi a birtokviszonyt és nem birtokol mint az indoeurópaiak.
Más felfogás!  Mellérendelés!


Még néhány érdekesség egy előző írásomhoz.

Néhány példa arra, hogy az egyes hangok milyen érzeteket (és hogyan) keltenek tudatalattinkban, mert úgy emlékezem, hogy voltak ez irányú megjegyzésemmel szemben is kételyeid.
Illetve amit írtam a magyarral kapcsolatos érzettársításokól
:
Ha egy gyerek elbújva, egy másik gyermeket akar megijeszteni, akkor ilyesmit kiált: vvö! vagy u! Ha a kutya ugat úkat mond: vau-vau, u-u-u, ou-ou-ou, úú-úú. A kutya "szándéka" is, elriasztani, elijeszteni, felriasztani. A kutya (u-u)gat vagy (ú)gat - ugat! (Mellesleg, itt egyetlen hangból az u-ból a -gat képzővel alkot a magyar egy szót!) Tehát az U és a V hang a hirtelen, váratlan hanghatás, de általában a hirtelenség, váratlanság érzetét, képzetét kelti.
Ilyen szavak pl.: vág, vakkant, vet, vetődik, vijjog, villan, visít, ugat, ugrik, huppan, zsupsz, durran, puffan, surran, suhan, bukkan stb.

Álljunk a tükör elé és nyelvünket figyelve ejtsük ki az "l" hangot! A nyelv fentről - a szájpadlást érintve - indul és lefelé mozog. A bensőnkben ez a lefelé való mozgás érzetét kelti.

Most ejtsük ki a "le" szót! A nyelvünk az "l" után tovább mozog lefelé, amit az alsó ajaknak a lefelé való elmozdulása még kifejezettebbé tesz.
Tehát a "le" szócska, mélyen a tudatalattinkban a lefelé való mozgás és irányulás érzetét kelti!

Az "l" hang kiejtésekor más érzetek is keletkeznek. Ugyanis a nyelv egy lengést, egy lágy mozgást végez, amikor lazán lebben a szájban. (Lásd még: lebeg, lobog, láng, lóbál, lódul, leffen, lendül, lifeg, lotyog, lötyög, lefetyel, lankad, lé, leves, lötty, hull, hullám, hal, billen, kullog, ballag, lappang, sallang, lenge, fátyol, száll, szél, toll, lepke, illan, szellő, fuvall, fuvallat, kellem, kellemes, dal, dallam, lélek, pillant, lég, lankad, langyos, lanyha, stb.)
 
Vagy például:
Hangutánzók!
 
A csengő, csicsergő CS:
csacsog, csattan, csattint, csattog, csepp, csepeg, cseppen, cserreg, cseveg, cseng, csendít, csendül, csenget, csicsereg, csobban, csobog, csordogál, csorog, csörgedez, csörren, csörög, csordul, stb.

A D hang a dob, a dübörgés hangja.
dobol, dobban, dobbant, dobog, dönget, dörmög, dübög, dübörög, dörög, dörren, dördül stb.

A dördül a második d révén még a dörrenés visszhangját is érzékelteti!

A suhanó és sistergő S.
sajog, selypeg, serceg, sercen, sikkad, sikkaszt, sikál, sivít, sistereg, sodor, sóhaj, sompolyog, sóvárog, súg, sugdos, suhan, suhint, suhog, sunnyog, súrol, súrlódik, surran, surrog, susog, sus-torog, suttog, suttyan, sutyorog, sül, süllyed, süllyeszt, sündörög, sürög, süvít, süvölt, hasít, herseg, harsán, harsog, pusmog, visong, hessent stb.

A zümmögő, zörgő, zajongó, zenélő Z:
zaj, zajong, zene, zenél, zeng, zengedez, zendít, zendül, zivatar, zizeg, zizzen, zong, zongora, zöng, zörög, zörget, zordul, zubog, zúg, zümmög, zakatol, stb


Üdv  safi