Igen, volt is benne csöpnyi irónia! :)))

 

egyik legjobb barátom éppen hétvégén szidott le, hogy miért vagyok olyan hülye, hogy embereket, akiket most ismerek meg, közel engedek magamhoz, mert szerinte ezért szívok, legalább ő megmondja a frankót! :)) Lehet, hogy hallgatnom kellene rá... de az a másik véglet, ha mindenkitől elzárkózol.... az nem jó! Én egyébként is szeretek új embereket megismerni, és könnyen beszélgetni kezdek...

 

Igen, én is így vagyok a barátaimmal, akik tényleg közel állnak hozzám, tökl minden, hogy mikor talákozunk, ha hónapok nem is (példa rá, hogy egyik legjobb barátnőm épp Anliában leledzik immár január vége óta, pedig ő volt a bulitársam) :)))), mindegy kb. 20 éve ismerem! Na mindegy, de ez a jó!

 

ja én is hétvégén esküvőm volt, tökre megható volt. A párom haverja esküdött, aranyosak voltak, a polgárin a mennyasszony el is sírta magát, pont a fogadalomtétel közben, annyira megható volt az egész! :))) Ilyenkor én is mindig tökre elérzékenyülök! :)))

 

Ismerem azt az érzést, amit mondasz, hogy nem szerelem, de mégis annál több... mármint hogy nem szerelemmel szeretsz valakit, hanem van köztetek valami kapocs, megérzitek egymást, abszolút tudom milyen ez, nekem ilyen 2 is volt az életemben, az egyik pont az személy, aki megszívatott, és átvert! :))))

 

Te is vízöntő vagy? ÉN IS!!! (ja és aki megszívatott és átvert is vízöntő volt) :)

 

puszi