Kedves Osztáp,

Pünkt arról van szó, hogy vannak olyan zsidók, akik maguktól akarnak zsidók lenni. "Micsináljak doktor úr, szeretem" alapon.

Akik meg nem akarnak, azoknak miért is fáj, hogy mások meg akarnak?

Két ellentétes irányú folyamt zjlik éppen a zsidóságon belül. Az egyik folyamat az, hogy hogyan is szabadulhatunk meg végképp a zsidóságunktól? A másik, hogy hogyan is vállalhatjuk fel a zsidóságunkat?

Éppen ez a helyzet adja az antiszemita érvek alapját. Ha ugyanis nincs zsidóság, akkor azt nem is érdemes konkrétan támadni, sem okolni. Ettől persze lehet riogatni a nemzetközi zsidó lobbival, de az már egy másik ügy.
Ha meg láthatóan lézetzik a zsidóság, azaz vannak zsidók, s azoknak intézményei, akkor meg azért nem érdemes, mert elébb-utóbb le köll ülni. Meg persze, ha láccanak a zsidók, nehéz rájuk verni a sötétben bújkáló aknamunkás összeesküvést.

Éppen az gerjeszti a zsidók iránti antipátiát, hogy a zsidók nagytöbbsége sunnyog. Ha nekem jó, zsidó vagyok, ha nem jó, nem. Ez pontosan azért veszélyes állapot, mert megfoghatatlan, a társadalom nem tud mit kezdeni a zsidókkal. Ráadásul ez a helyzet nem teszi lehetővé, hogy a zsidók intézményesen védjék az érdekeiket, így ez a helyzet hosszútávon éppen az antiszemita, demokráciaellenes jelenségek elleni fellépést teszi nehézzé.