Csöppnyi iróniát érzek ki a szavaidból;)

 

Mostanság a szabadidőmet a pasimmal (nem olyan rég vőlegényem) töltöm. Szinte  minden percemet lefoglalja, ha nem ül a gép előtt (bár ez is egyre többször fordul elő) Ha Ő nem szórakoztat, akkor olvasok vagy elmélkedek az édesanyámmal vagy egyszerűen az ágy szélén ülve:)

 

Hál'Istennek nem panaszkodhatok!  Persze nálam is jönnek mennek az ismerősök, a haverok és néha fennakad egy-egy barát is a hálón, akik hol eltűnnek, hol felbukkanak, de Velük valahogy mindig az az érzésem, hogy akármennyit voltunk távol egymástól, olyan mintha tegnap találkoztunk volna.

 

Most voltam egy esküvőn, régi jó barátom végre megtalálta az Igazit. Gyönyörűek voltak együtt!

Ott volt egy régi nagy szerelmem is, (szerintem a Lelki Társam) a mennyasszonyával és rákellett jönnöm, hogy még mindig megy köztünk a komunikáció szavak és arcrándulás nélkül is. Valahogy érezzük egymást. Egész este kerültük egymás tekintetét, mégis végig ott voltunk egymás mellett. Nagyon furcsa érzés, igazán jól talán nem is tudtam jól leírni. Addig, míg nem találkoztam ezzel a "dologgal" nem hittem ilyesmiben, de azóta a meglátni és megszeretni érzést is elhiszem, bár ez még nekem nem adatott meg nekem.

Az a másik furcsaság, hogy már rég nem ez a bizonyos "szerelem" érzés van meg közöttünk, hanem annál kicsit több, bár ez talán már így túl misztikusnak tűnik:)

( Ja! És Ő is Vízöntő:)

 

Mi valahogy úgy látszik megtaláljuk egymást;D

 

Ne aggódj szerinetem Te se maradsz Barát nélkül;-D

 

Csók: Sündörgő