Ezek szerint én és a családom teljesen alkalmatlanok vagyunk minden szempontból a macsi tartásra! Mindig is volt macskánk és kutyánk is. Elképzelem amint bejön az udvarunkra a tesztelő bizottság és elképed azon, hogy a németjuhászunk oldalához dörgölődik a házicicánk :-). Aztán bejönnek a lakásba és azt kell látniuk, hogy a kölyök sziámi belekapaszkodik az öregedő pekingi palotakutyák bundájába, és húzatja magát velük.

Arra már nem is merek gondolni, hogy mit szólnának ha azt látnák, hogy a kutyák-macskák egymás tányérját ellenőrzik etetés után. (néha előfordul, hogy valamelyik állat hagy a tányérjában maradékot és a macsi örömmel betápolja a kutyakaját, és a kutyi is ha a macsi hagy valamit)

Az állatorvosunk pedig lassan 15 éve szinte családi orvos, nem hiszem, hogy lecserélném innen pestről egy szolnoki dokiért. 

A tejivással meg az a tapasztalatom, hogy egyik macsi meg tudja emészteni, a másik meg nem. Sztem ez egyedfüggő dolog. De még egyetlen cicánk sem pusztult bele a tejivás utáni hasmenésbe! Legfeljebb soha többet nem kapott tejet.

Lehet, hogy itt a tulaj szereti az állatokat, én esze ágában sincs örökbe adni őket?