Tudod, hogy vannak szervezetek, amik a kóbor macskák befogását, ivartalanítását és újra elengedését végzik, dehát ez nyílván elenyésző.

Szerintem nekünk, ötven év körülieknek már természetes a táppal etetés és az ivartalanítás és ha nyugdíjasok leszünk, akkor is így cselekszünk. Tudod, hogy az apósom hogy ki volt akadva a macskatáptól! Sejtheted! Én meg abból is kiindulva, hogy ne lopjon, ne másszon fel a nemkívánatos helyekre, meghát a konyhai maradék...Sosem volt kérdés számomra, mivel etessünk, az egészségük érdekében is! Ebben is talán szerencsés vagyok, de állatbetegség nálunk szinte ismeretlen.

Ha egy huskyt fogadnál be a menhelyről, megggyőződésem, hogy az első adandó alkalommal megszökne, de szerencsére az enyém sem megy messzire és ha már szomjas, hazajön. Csak akkor van gáz, ha esik az eső.

Illetve szerencsére már múltidőben beszélhetek, sikerült minden irányból a kerítést megoldani megfelelően, de főleg a kutya kora, 12 éves, ami már csökkentette a hihetetlen ügyességét, rafináltságát. Nem volt semmi, amikor éjjel kettőkor a szomszéd kertjében rimánkodtunk neki a férjemmel suttogva, mert féltünk, hogy felébred a néni:-) De ma sem megyek el egy fél napra sem nyugodt lélekkel, mert anyira fél a vihartól, ogy mindenre képes olyankor, ha nem tud bejönni a házba, meg persze a tüzijátéktól, de az szerencsére csak esténként van, akkor sosem hagyjuk kinn, ha elmegyünk.

De azért nagyon szeretjük!!!