Az  Új-Zéland és Magyarország között vont párhuzam nagyon sántít, már nem akarom ismételni miért is. Ezt csak az nem veszi észre, aki nem is akarja, vagy nagyon hiányosak az ismeretei.

Az elkóborolt, vagy inkább kidobott házicicák a vadonban amúgy sem túl életképesek nálunk, inkább a településeken maradnak koldulni és kukázni, legfeljebb kimennek a mezőre vagy a tarlóra pockot fogni. Pocokból úgyis túl sok van aratás után.

Épp a vadgazdálkodás teszi a legnagyobb kárt az élővilágban. A vadászatilag értékes vadakat túltartják, az őshonos nagyragadozóinkat, amelyeknek a szelekciót kéne végezniük, pedig kiirtották. Nemcsak kiirtották, hanem ha véletlenül is megpróbálnának visszatelepülni vmelyik szomszéd országból, azonnal lelövik őket, (jobb esetben befogják,) nehogy a külföldi vadászok kevesebb vadat lőhessenek és kevesebbet fizessenek.

A muflont is betelepítették, amikor semmi keresnivalója, mégsem jut eszükbe kilőni az összeset, a macska a "nemidevalóbb".

A macska még egy fajt sem pusztított ki, a vadászat ellenben eltüntette a bölényt,a farkast, a medvét, hiúzból pedig csak néhány példány akad Zemplénben.

A veszélyeztetett madaraink (túzok, kerecsensólyom stb.) is a vadászatnak és az élőhelyeik felszámolásának következtében fogyatkoztak meg.