ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valamilyen másik nyelvből. Nyelvünk mintha másodrendű, számtalan nyelvből véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg lenne.

Ősi recept: fogj egy állítást, interpretáld hibásan, cáfold az interpretációt. Ez utóbbiban sikerrel fogsz járni :) .

A szavak komoly része minden nyelvben valamely másik nyelvből átvett szó. Minél intenzívebb kapcsolatban volt egy nyelv más nyelvekkel, annál inkább igaz. Nem hinném, hogy a magyarban több jövevényszó lenne, mint a környező európai nyelvekben. Akkor most ezek mind másodrendűek?
A sok jövevényszó semmi mást nem jelent, mint a sokszínű kulturális kapcsolatokat, és a nyelv alkalmazkodóképességét.
A másik ordas hülyeség azt állítani, hogy a nyelv "véletlenszerűen összehordott, fésületlen egyveleg", csak azért, mert átvesz szavakat.
Az átvételben biztos van véletlenszerűség (de teljesen természetes folyamat), viszont semmi fésületlenség.
Pont az a csodálatos, ahogy a nyelvünk fog egy idegen szót, és szépen beleidomítja a saját rendszerébe.

A nagy kultúrnyelvek (a latin óta biztosan) televannak jövevényszóval. De azért nehéz azt állítani, hogy a latinban ne volna rendszer...