Tájékoztató

 

biblikus keresztények számára.

 

2 Timótheus 3,16-17

A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,
Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.

 

Ez a mondat NEM a bibliában foglalt összes írásra, levélre, és könyvre vonatkozik. Ha elolvassuk az előtte levő részt is, kiderül, hogy Timótheusnak a gyermekkora óta ismert írásokról beszél ("hogy gyermekségedtõl fogva tudod a szent írásokat"), amely így többnyire az ószövetség, vagy a jelenleg ismert anyagba bele sem foglalt íratairól beszél.

A Biblia abban az összetételben, ahogy most ismerjük a 300-as évek után lett összeállítva, tehát a Bibliára alkalmazni azt a kijelentést Páltól, ami valójában Timótheus gyermekkori szent irataira vonatkozott, mindenképpen félrevezető.

 

Különösen azoknak az elöljáróknak, presbitereknek és püspököknek áll érdekükben a Bibliára értelmeztetni ezt a kijelentést Timótheus gyerekkora óta ismert iratai helyett, akiknek érdekeltségük, pozíciójuk és megélhetésük a teljes Biblia isteni igazoltságától függ. Jelenleg is. Ugyanis egyedül a levelekben találni meg ezeknek a pozícióknak az igazolásait.

 

2 Péter 1,20-21

Tudván elõször azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból.

Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.

 

Éppen így Péter kijelentése is a körében akkor ismertnek elfogadott próféták könyveire vonatkozott, hiszen Péter sem tudott akkor még a jelenleg összeállítottan ismert Bibliáról. De már az ószövetség idején kijelentette az Úr, hogy miről ismerjék meg, hogy a prófétát az Úr küldötte. Igaz és hamis prófétai szóra itt a példa:

1 Király 22,22-24:

És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden õ prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és gyõzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy.
Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tõlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana?

De most az újszövetség idejét éljük, és a levelekben foglalt tudományról kell eldönteni, hogy isteni ihletésű-e. Jézus tehát kijelentette:

János 7,17:

Ha valaki cselekedni akarja az õ akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentõl van-é, vagy én magamtól szólok?

A mérce tehát Jézus tanítása. Ha a levelekben ehhez hozzá van téve, vagy el van belőle véve, akkor feltétlen vizsgálatot követel. Ha pedig egészen másról van szó, mint amiről Jézus tanított, legyen akkor olyan, mint egy pogány vallási tanítás.

 

János mennyei jelenésekről való könyve 22,18-19:

Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;

És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeibõl, az Isten annak részét eltörli az élet könyvébõl, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak

 

Szeretik ezeket az igehelyeket szintén a teljes Bibliára értelmezni. Pedig világosan beszél az írója, ha valaki a mennyei jelenések könyvéhez hozzátesz, akkor isten csapásai várhatóak reá. Márpedig ha valaki ezt a kijelentést kibővítve alkalmazza nem csak a jelenések könyvére, hanem a hozzátett összes bibliai iratra, akkor megint csak félrevezetően használja fel az igehelyet, ráadásul isten csapásaival is számolhat.