Naívnak naív vagyok, de ha én költetek otthon kis papagájokat, azokat eladják a boltban, erre gondoltam, nem százezres értékű Délamerikából hozott csodákra! Azt természetesen ugyanúgy nem nézem jószemmel, de félreértés ne essék, a kisebb papagájokat, zebrapintyeket, halakat, teknősöket.....sem, bár mint általában az anyák, én is megengedtem a gyerekeimnek, hogy ilyenjeik legyenek. Sajnos egy egész kis temetőnk van!

Hát inkább macska vadásszon a pincémben, mint egy nyest (tyúkok? nekem ugyan nincsenek, de tudom, miket művelnek velük!)

 Sokak számára igenis nagy érték a macska, nem értelek, Te szereted a madarat, szereted magad mellett tudni, gondoskodni róla, gyönyörködni benne (holott azért nem tagadhatod, hogy ez természetellenes), miért gondolsz minket, macskaszeretőket butának (általánosítok, nem személyesen magamra vettem) azért, hogy jó érzés nekünk együtt élni egy olyan lénnyel, amelyik alkalmazkodik hozzánk (jó esetben, de általában), közénk tartozik, velünk él a szó szoros értelmében és még melegítenek is:-) Na ez csak poén volt, de azért igaz. Bevallom, lehet ez sem szimpatikus mindenkinek, én úgy nem tartanék macskát, hogy csak kinn lehessen, nekem fontos a közelsége, szeretem nézni ahogy alszik, mosakszik, szeretem, hogy mellettem ül, amikor itt vagyok a gépnél, ha látja, hogy jövök a lépcsőhöz, már szalad örömmel felfelé. És ha engedélyt kapok rá, holnap mesélek egy másik macskámról, amelyiknek az elvesztése, mivel pótolhatatlannak érzem ma is, nagyon nagy fájdalmat okozott. Lehet vannak sunyi, alattomos, buta és manipulátor macskák, nekem eddig szerencsém volt velük. Persze úgy írok róluk, mintha életem legfőbb szereplői lennének, szerintem helyükön vannak az érzelmeimben:-)