Nyugodtan írhatsz.

Látod pontosan leírtad amiért nem az esetem a macska. Még az is lehet, hogy bennem van a hiba. 8-9 éves lehettem, mikor Anyám hozott egy barna zacskót, benne egy pár napos cicát. Felneveltük. Minket látott meg elsőnek! Egy nagyon szép félperzsa hófehér cica lett belőle, de nem hizelkedett, nem jött oda senkihez dörgölődzni. Magányos volt? és valahogy ez megmaradt bennem, hogy még annyi sincs benne, mint a kutyában, aki legalább megnyalja az embert ha megkapta a kajáját.

 

Ehhez képest most ott tartok, hogy olyan kutyáim vannak, akik hordozzák a macska és a kutya természetét. Mikor felállnak úgy nyújtóznak mint a macskák - domboritják a hátukat, úgy fürödnek mint a macskák - az első mancsukkal, nem hizelegnek mint a macskák, csak akkor ha érdekük fúzódik hozzá. A különbségük a többi ami a kutyában benne van, és még szenvedélyes vadászok is. Önállóak, megvesztegethetetlenek.

Ő egy babalány - akita a fajta.