Ha már így belejöttem, még pár szó a palántázásról. (Bár annak szezonja is már a vége felé tart.)

Aki csak pár darabot tesz a ház mellé, és naponta tudja locsolni, az nem tudja elrontani.

De akinek kannában kell vinni a vizet a telekre, az ezekre figyeljen:

 

Először is, gyomtalanított földbe kell ültetni.

A palántának lehetőség szerint minél kisebb lyukat kell gyártani, mivel az "élő", összeállt talajban a hajszálcsövesség szállítja a föld nedvességét a gyökerekhez, és ezt nem szabad elvágni. (Csak a felszínen, hogy a levegőbe ne illanjon el a pára.)

Kisebb szabadgyökerű palántának legjobb furkóval (ültetőfával) lyukat készíteni, bele a palántát, behúzni rögmentes földdel, és ezt belemosatni vízzel. Mikor a ráöntött víz elszivárog, még furkóval mellészúrni vagy kézzel lenyomni, hogy tömörödjön, és ha lyuk keletkezett, száraz földdel feltölteni, hogy ne cserepesedjen.

Ha még ennyi víz sincs, de a föld valamennyire nedves, akkor a régi móccer szerint edényben sárpépet készíteni, minden egyes palántát belemártani, és így ültetni. Így az öregek szerint öntözés nélkül is megmarad.

 

Ha meg van nyúlva a palánta, akkor mélyebbre kell tenni, mint eredetileg volt, hogy ne legyen túl törékeny. Ez pl. paprikánál és paradicsomnál azzal az előnnyel is jár, hogy a földbe kerülő szár még plusz gyökeret fejleszt.

 

Ha a poharas palánta a tejfeles pohárból nem akar kijönni, akkor nem kell sokat nyomkodni, mert lejön a föld a gyökérről, és ott vagyunk, mintha szabad gyökerűt vettünk volna fele pénzen. Ilyenkor, hacsak nem gyűjtjük az üres tejfeles poharakat, a pohár szélét néhány helyen kifelé hajlítva megtörjük, és a banánhéjhoz hasonlóan lehúzzuk.