Van az úgy, hogy nem hajt ki a tőke, vagy egyszer csak minden átmenet nélkül kiszárad. Pl:

Telepítési anyag -- A telepítési anyag csökkent biológiai értéke (alany és nemes közötti nem megfelelő affinitás, oltási hibák, a szaporítótelepről származó fertőzések) már az ültetvény első éveiben tőkehiányt okozhatnak.
Talajtani tényezők -- A kis méretű, hagyományos tőkék elélhetnek száraz homokon, köves, sekély termőrétegű talajokon is. Nagyobb tőkeformák azonban ilyen adottságú területeken hosszú távon nem tarthatók fenn. Mély fekvésű, vízállásos területek szőlői hamar elhalnak.
Toxikus anyagok -- Sokszor a nem megfelelően alkalmazott növényvédő és gyomirtó szerek, trágyák vezetnek tőkepusztuláshoz, kedvezőtlenül hathatnak például a kloridtartalmú műtrágyák.
Elemi károk -- A -18--25 Celsius-fokos téli fagyok, a jégesők, az aszályos időszakok által okozott pusztítás egyes évjáratokban jelentős veszteségeket okozhat.
Károsítók -- Hazánkban kiemelt jelentőségű a faszöveti barázdáltság vírusa, az Agrobacterium tumefaciens, a baktériumos gyökérgolyva, a gombás betegségek közül pedig az Eutypa armeniaca, az eutipás rák, a Phomopsis viticola, a feketefoltosság és a Stereum hirsutum, a tőkék sztereumos elhalása. A nagy sebfelülettel járó metszésmódok elősegítik fertőzésüket. Fiatal ültetvényben nagy károsítást okozhatnak a különböző cserebogárpajorok.
Mechanikai sérülések -- A kézi, de főként a gépi munka során olyan sérülések következhetnek be, melyek akár a tőke kipusztulását is okozhatják. Fokozott veszélynek vannak kitéve a gépi fordulókhoz közel eső tőkék, de csúszós talajon a sorokban bárhol bekövetkezhet károsodás. A szűkre méretezett sorközökben nagyobb ennek a kockázata.
A támaszrendszer -- A hibásan tervezett és megépített támasz szintén tőkepusztulást idézhet elő. A támrendszer végzetes hatása természetesen nem közvetlen. A kidőlt, megroggyant törzsű tőkéket azonban könnyen kivághatják a művelőeszközök.
A tőkék túlterhelése -- A szomszéd tőke hiánya, nem megfelelő szakértelem, vagy a túlzott nyereségvágy miatt gyakori a tőkék túlterhelése. Ezek a növények érzékenyebbek a stresszhatásokra, hamar legyengülnek, s elhalnak. Az aránytalanul nagy termés kinevelésére kényszerített tőkéknek jelentős, az átlagot meghaladó méretű lombozatra volna szükségük. Hajtásaik erős csonkázásával csak pusztulásuk folyamatát siettetjük.

forrás: http://www.hhrf.org/magyarszo/arhiva/2004/jun/23/main.php?l=gazdasag.htm

---


Szőlővédelem nyugalmi állapotban – A eutipiás tőkeelhalás kórokozója a kajszit, a diót és az almafákat is pusztítja
Rákos sebek a szőlőtőkén

E betegség a szőlőtőke részleges vagy teljes, lassan bekövetkező elhalását okozva megnehezíti a szőlőültetvények hiánytalan kialakítását, jelentős terméskiesést idézve elő. A betegség – kórokozója az Eutypa lata (Pers) patogén gomba – tüneteit szinte minden szőlőtermesztő vidékeken megfigyelték. Támadását leghamarabb a fás részeken lehet észrevenni. Ha a kordonkart kettévágjuk, láthatjuk a kéregtől a farészig terjedő szövetek barnulását, elhalását. A tőkék legyengülnek, így köny-nyen elfagynak, megrepednek. A tenyészidő alatt a fejlődő hajtások lerövidülnek, leveleik idő előtt sárgulnak, a kötődő fürtök kicsik lesznek vagy a hajtás terméketlen marad. A betegség végső szakaszában a hajtások hónaljhajtásai is kihajtanak, majd lombjukat vesztve fokozatosan visszaszáradnak és bekövetkezik a tőke részleges vagy teljes pusztulása. A sebeken fekete pontszerű peritéciumok és piknidiumok tömege figyelhető meg. A fertőzés leggyakoribb forrása a beteg tőke és a levágott nyesedék. A fás részeken a gomba köcsög alakú termőtestben telel át, ebből fertőz. A latens, tünetmentes szakasz a fertőzést követően több évig tart, miközben a terméshozam évről évre csökken. Ez idő során a gomba a faszövetekben előre haladva roncsolja a kambiumot és a háncsszöveteket. A pusztítás gyorsasága függ a szőlő állapotától. Vizsgálataink során láttunk olyan jó kondíciójú, még termő 14 éves tőkét, melynek törzsén 7 éves rákos sebeket találunk, ám ha a termesztési körülmények mostohábbak, a beteg tőkék elhalása rövidebb idő alatt megy végbe. A gomba beérett szaporítóképleteinek a szóródása az egész vegetáció alatt folyamatos. Betegséggel szemben ellenálló fajta nincsen, az Eutypa lata ellen eddig kipróbált permetszerek hatástalannak bizonyultak. A nálunk termesztett szőlők közül a kórokozó a leggyakrabban a magasművelésű Charonnay, Chassela, Furmint, Leányka, Olaszrizling, Müller és Velteléni tőkéket támadja meg. A szőlőn kívül a kajszit, a diót és az almafákat is károsítja. Megelőzésként ajánlatos a metszési sebfelületeket gombaölő szeres oldattal lezárni. Ha év közben vagy tavasszal a tőke részleges elhalására figyelünk fel, akkor a beteg részt egészséges résszel együtt távolítsuk el. Fontos, hogy a metszési nyesedéket távolítsuk el és égessük el, mert a gomba a korhadó tőkerészeken képezi a szaporító képleteit. A fiatal ültetvényekben a betegség megelőzésére kora tavasszal a megmetszett szőlőt kezeljük réztartalmú szerrel (Kuprikol, Champion, Cuproxat). A rendkívül kedvezőtlen időjárás következtében fellépő növényélettani rendellenességek ellen sokkal nehezebb védekezni. Az időjárás szeszélyei és az ennek következtében fellépő növényi reakciók kiszámíthatatlanok. Alapelvként elfogadható: lényegesen kisebb károsodással kell számolni az olyan ültetvényekben, ahol harmonikus tápanyagutánpótlással és helyesen megválasztott rügyterheléssel tartják fenn az ültetvény egyensúlyát. Év közben gondos agrotechnikai munkával és növényvédelemmel kell az állományt a legjobb növényegészségi állapotban tartani, elvégre a jól beérett vesszők jobban elviselik a különleges időjárási viszonyokat is.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa

forrás: http://www.ujszo.com/clanok.asp?vyd=20030308&cl=51754