Állomás-ok   

 

Kuksolok az ágon,

Mint egy kelekótya

Csiptetős szemüveg

Poirot orra hegyén.

 

Voltaképpen látni nem látnak.

S ha mégis észrevesznek,

Köntörfalazok.

Mint egy kiképzett pomponlány,

Akárminek átváltozok.

Ha akarom, földimogyorós csokoládépapír,  

Ha akarom, pápaszem vagyok.

Már éppen eleget magyaráztam

A bizonyítványom.

Minek magyarázkodok?!

 

Rovom a tűleveleket.

Megszúrnak, könnyem ered.

Megfelelek a csöndnek.

Válasza visszajön: Önnek

Egy olvasatlan üzenete

Sincs.

 

Voltaképpen lehetnék amazon  

A földön.

De idevezényelt a végtelenből induló

Intelligencia hányados

Évszázados

Hozadékaimat bevételezendő,

Kivételezni – nincs mese, lehetetlen.

Valami esik-kel bennem,

És az a valami rejtjelezett

Körém egy ágas-bogas életet.

Most itt állomásozok.

 

Míg úgy libeg át a világon

Puha villőszárnyon az árnyam,

Mint csöndbe betűzött

Okkult titkon a Nap.