Kedves Titanilla!

 

Magamról

 

Elismerem, nem használ nekem, ha dicsekedem. Nem minden dicsekvés, ha az is van benne. Jogos, illő, amit teszek. Kérlek, vizsgáld meg, ha elővontak egy embert, hogy vizsgálgassák, ki ő, még a Bibliában is megfelelt erre. Jézus is kérdezte, mi rosszat is tett? És hivatkozott tetteire, életére. Korántsem minden dicsekvés, amit írok.

Aztán kipróbáltam, hosszú ideig úgy voltam, hogy nem írok magamról, rosszabb volt. Most kipróbálom, írok, és néha egész komoly, soha nem tapasztalt áldásban részesülök (közösségben, nem magam találom ki). Szóval, ha van dicsekedés is az írásaimban, kevés az, és megkapom érte a magamét, igazságosan, mert az nem használ. De van jogos állításom is magamról.

Emellett akik olvasnak, némelyikük örömmel olvas, saját, és Istene dolgait látja igazolva. Azaz úgy vélem, jól teszem, jobban teszem, hogy így írogatok, mintha hallgatnék.

 

 

Veled kapcsolatban

 

Nem az élet szeretetét, sem a halálét nem említettem neked. Hanem a magad életét. Hogy te szeretsz érezni, szellemit érzékelni, és nem zavar, milyen szellemét. Ebben mi roppant módon különbözünk. Én sokáig reménykedtem benne, megszereted annyira azt a Szellemet, és Akit Ő vizsgál, Akiről szól, hogy más szellemi élményeket elhagysz, hátat fordítasz. Mert Isten féltőn szerető Isten! Féltékeny, már az második parancsolatban ez áll. Te pedig ide írtad a minap, szívesen veszel másmilyen (más hiten levő) szellemi élményt is. Nem ezekkel a szavakkal, de írtad. Mert a más vallások, hitek szellemi élményei is létezők ám, és erősek.

 

Lehet, hogy megint elforgatod, másról szólsz válaszodban.

Az is lehet, hogy te mondod rám, én forgattam el (dehogy forgattam el, hogy te a szívedben forgatsz buddhista, meg egyéb dolgokat, ez szegénységed, és vágyad, aki Istené (ha a Biblia igaz), ilyesmivel ugyan nem él, betölti őt Isten Szelleme, ha nem  Őt vegye, Rá éhezzen, és maradjon tiszta).

Nem fogunk mi erről sokat beszélni, mert nem tartom lehetségesnek, hogy elismerd igazamat, sem azt, visszafordulnál.

De írtam, mert valami szegénynek, meg alávalónak (hadd ne részletezzem) állítasz be e fórumon, és erre egyszer, vagy kétszer szólnom kellett. Nem magamért írtam, mert akikkel közösségben vagyok, egyáltalán nem ilyennek tartanak. Érted írtam.

Mert te jutottál oda, hogy szegény létedre kérkedsz, neked nyílt mindenfélére az érdeklődésed, mert Istentől keveset kaptál igazit, hát kipótolod szabálytalan, nem tanácsolt úton. Oda jutottál, engem cikizel, miért maradok hűségesnek, akár éhesnek is, de disznók ételéből nem eszem? Érted szóltam, nem magamért!

 

Ide jutottunk, és szerintem élőben erről még beszélhetünk, de a fórum nem erre való. Sajnálom, hogy ennyit is írtam, hogy bántalak, mert valószínűleg bántalak. De mást nem tehettem, nem tudok, nem jut eszembe semmi.

 

Ilyen gondolataim támadtak.

 

CSerfa