Mint nyilvánvaló egyáltalán a részeges, narkós, romlott és dorbézoló életvitelt kárhoztatom. DE ha ennek az életvitelnek a biztosítására leütnek valakit, kirabolnak valakit, megfosztják családjukat a megélhetéstől vagy ennek az életvitelnek az eredményeképp az eszüket elvesztve erőszakoskodni kezdenek, akkor saját vétkeik áldozatai már kárhoztathatják őket.

 

Mégegyszer tehát ha vétkeiknek VAN áldozata, akik felmutatják a sérelmeiket ahhoz, hogy megítéltessenek, akkor tudunk bűneikről megemlékezni.

 

Tehát nem a részeges, narkós, dorbézoló élet a bűnös életmód. Ugyanis a legtöbb részeges, narkós, dorbézoló nem árt környezetében egy vesszővonásnyit sem.

 

Hogy megromlik testében, szellemében vagy lelkében? Akkor is megromlottnak nevezd inkább, ne bűnösnek.

 

Hogy azt honnan veszed, hogy Jézus bűnösebbnek tartja a szenvedélybetegeket, inkább mint Pál, hát ezt fejtsd ki miért gondold így.

 

A tékozló fiút eleve kihagyhatod, ugyanis a tékozló fiú romlott, dorbázoló életét nem a saját vagyonának eltékozlásával oldotta meg, hanem az apjától rászabott örökség elszórásával. Ezért vétkezhetett az atyja ellen. NEM vétkezett volna az atyja ellen, ha a saját vagyonát és nem az örökségét tékozolta volna el. Sőt az sincs komolyan kifejtve, hogy valóban vétek volt ez a tékozlás, mert amikor az atya kiadta az örökséget NEM SZABOTT feltételt, hogy mire költhesse. Valójában nem sértett meg semmit a fiú. A példázat nem is arra vonmatkozik, hanem az atyai örömre, amikor a fiú megtér az atyai házhoz, mikor már annyira lemondtak róla, mintha már halott lenne.

 

Az ártás esetében persze, hogy különbséget kell tenni gonoszságból, félreértésből vagy tudatlanságból elkövetett ártalomról.

 

A kívánságoknál az vezeti félre a dolgot, hogy a szív gonoszsága helyett tévesen, vagy hamisan a test vágyait támadják.