Érdekes, hogy a szenvedélybetegeket említed felháborodva, pedig éppen az ilyen emberek, akiknek nem a közvetlen cselekedetük a bűnük (pl. lenyel egy korty etil-alkoholt), hanem az, hogy olyan életvitelt folytatnak, amivel rendkívül komoly ártást, pusztítást végeznek a környezetükben lévő embereknek. Tehát ha már így bontogatod szét Pál és Jézus tanait, akkor épp nem Pál hanem elsősorban Jézus tanítása szerint bűnösök a szenvedélybetegek, annyira, hogy talán csak a gyilkosok és a súlyos erőszakot elkövetők tudnak náluk nagyobb rombolást végezni.
Én egyébként amúgy is szélsőségesen értelmezem az ártás kérdését, pl. aki cigarettázik, az alsősorban önpusztító életet él, ám ha a cigaretta miatt tüdőrákos lesz, és ingyen kezelnék, akkor már ellenem is vétkezik, mert miért pénzeljem én a közbefizetéseken át az ő gyógyulását, ha maga tehet róla. Persze a gyakorlatban ez nem így megy, sőt, nem is vihető végig a gondolat, csak jelzem az elvet, ahogy én az ártásról gondolkodom.