Minden esetet egyedileg kell elbírálni.

A Középrigóc-Drávafok szakaszt is.

 

Én begyalogoltam Sellyétől Középrigócig a vonalszakaszt.

Drávafok után fogtam is a fejemet, mi volt alattunk. A sorrend az utazás majd gyaloglás jó volt... Fordítva már nem biztos, hogy fel merek ülni a Bz-re, igaz, ha szétesett volna alatta menetközben a pálya, nagy baj nem lett volna.

 

Egyetértek amicussal, el kell tüntetni a szemetet, hiszen azon már MOST sem lehet közlekedni, egy esetleges újraindításnak sincs lehetősége. Nem beszélve arról, hogy a felújítás költségét 1000 év alatt nem termelné ki. Tudomásul kell venni, hogy megváltozott minden a vasutat kivéve...

 

A szemét egy részét ingyen átengedném annak, aki még tudja használni valamire!

Pl.: mint a Dombóvár-Tamási egy része esetén kisvasutaknak odaadnám a sínanyagot, a bontás és szállítás így nem a MÁV-ot terhelné. A veszélyes hulladéknak számító talpfák nagyobb részét képtelenség újra hasznosítani, a betonaljak szintén idejüket múlták. Kisebb mennyiségben keresettek, építkezésekhez, kapubejárókhoz. (Bölcskén 200Ft/db áron árulta ki a PFT anno őket) És elfogytak.

 

Az igazi rekultiváció (=a domborzat eredeti visszaálítása: töltések elbontása, bevágások feltöltése) szerintem sosem fog bekövetkezni. Itt elgondolkozhatunk, van-e ennek értelme.

 

A vidék nagyon pozitív benyomást tett rám, nagyon rendezettek nemcsak a falvak utcái, hanem az utak mente, szántóföldek széle. A Kápolnásnyék-Budafok szakaszhoz képest az már Ausztria. Persze tudom az okát is, de nagyon tetszik, ha a helyi közösség vigyáz a környezetére.