Az egy dolog, hogy a keresztények nem ellenségeskednek saját testükkel és nem fojtogatják saját kívánságaikat, talán ösztönösen érzik Pál mondanivalójának tévedéseit. De inkább azért megpróbálják megvalósitani és önfegyelemben, kívánságaik lemondásában azt amit Pál mond, ítélkezéseikben pedig messzemenőkig támadnak minden alkoholista, narkós, parázna és szenvedélybeteg embert, mint a nagybetűs BŰN kiváló példaképeit.

 

Ha ez nem a Páli tanítások következménye, akkor mi lehetne?

 

Visszatérve Pálra. Természetesen a Mózesi parancsolatra céloz, de FÉLREÉRTVE azáltal, hogy elhanyagolja a parancsolat második felét. Ami a parancsolat második felének elhagyását bizonyítja az, hogy magát a kívánságot tekintve bűnnek az egész Rómabeli 7-8 fejezet a test kárhoztatásáról papol. Ha ugyanis nem hagyta volna figyelmen kívül a második felét, akkor a papolás felebarátaink elleni vétségek megszüntetéséről szólna és nem a testünk elleni támadásokat hangsúlyozná, amely pedig semmilyen úton nem vezet a felebarátaink elleni vétségek megszüntetéséhez.

A felebarátaink elleni vétségek megszüntetéséhez pedig a szeretet tud vezetni és felebarátunk megértése, nem pedig a test és a lélek harcának magasztos papolása.

 

Pál ezzel teljes vakvágányra vezette a kereszténységet, akik persze azért nem értik Pál mondanivalójának fonákságait, mert nincsen bennük sem szeretet, sem megértés. Ha volna bennük szeretet, akkor nem csak tévesen gondolkodó hittársaikkal tudnának egy közösségben meglenni, de a pogányokat sem gyaláznák annyira, hogy minden embert eleve a kárhozatra máltónak találtassanak.