Pál tanításai világosak, és nem érthetőek nehezen. CSAK akkor nehéz megérteni őket, ha tévedéseit az ember IGAZNAK akarja elhinni. Ugyanis olyankor mindig szükség lesz valamilyen képzelt összefüggés feltalálására.

Amikor a Róma 7-ban a kívánságról beszél, ott valóban a kívánságról beszél. Ezért is helyezi a hangsúlyt a TESTRE. Kifejezetten azonosítja a bűnt a kívánsággal, hiszen a Róma 7,7-ben megtörténik a bűn megismerése, amit a törvény nevez meg: és az nem más mint hogy ne kívánd.

Ezzel a húzással felmenti az embert a TÖRVÉNY alól is, hiszen a test rabul van ejtve a bűn törvényének. Itt sok minden nem világos Pál előtt, kezdve ott, hogy a kívánságot önmagában bűnnek tekinti, elvonatkoztatva a parancsolat második felétől, ezen keresztül a testet véglegesen kárhoztatás alá veszi, majd végül az Isteni életről azt állítja hogy csak az elme képes szolgálni, míg az ember  teste a bűnt szolgálja. Ezért kell bevezetnie a kegyelmet, mert nem lát kiutat a halál testének a cselekedeteiből.

Azért bagatellizálom a Filippibeli "hálaadással tárjátok fel minden kívánságotokat", mert maga Pál is félvállról veti oda a gyülekezetnek, minden eszmefuttatás nélkül. Kénytelen vagyok a Rómbeli okfejtését venni inkább készpénznek, mert ott meg is magyarázza, miért gondolja bűnnek a kívánságot.