Nekem egyszer volt egy 40-es breakem egy meccsen. Kb. három éve snookerezem hetente egy alkalommal, egy haverommal játszom, de gyakorolni sajnos szinte egyáltalán nincs időm. Ezenkívül volt már jópár 25-30 körüli breakem. Mindig várom a Nagy Áttörést, hátha egyszer tudok egy 50-es breaket is csinálni, ami már ugye half century, de sajnos csak nem akar eljönni ez a pillanat. :-(

Szerintem különben egy 100-as breaket sokkal keményebb meló csinálni, mint ahogyan azt itt néhányan gondolnák. A tévén keresztül valahogy egészen másnak tűnik, sokkal könnyebbnek, mint a valóságban. Ha az ember ott van annál a marha nagy asztalnál, rögtön rájön, hogy nincs könnyű lökés, mindegyikért meg kell szenvedni s mindegyiket ki lehet hagyni. Sullivan nyilatkozta valahol, hogy ő jópár olyan játékost ismer, aki gyakorlás közben simán megcsinál egymás után tíz százas breaket (!), de egy tétmérkőzés egészen más, nem lehet a gyakorlással összehasonlítani, mert már nem csak tökéletes technikai felkészültséget kíván.

A snookerjáték legfontosabb technikai eleme szerintem a beállás, ez az, amit a legnehezebb megtanulni. Ha rossz a beállás, akkor valószínűleg rossz lesz a lökés is, különösen, ha nagyobb erővel kell meglökni a golyót. A kezed elcsúszik, bemozdul, s ami a fehér golyónál még csak egy milliméteres eltérés, az az asztal másik végénél (ami átlökésnél ugye négy méter!) már több centiméteres hibaként fog jelentkezni. Én azt hallottam, hogy Angliában a profi snookeriskolákban a gyerekek egy évig csak a fehér golyót lökhetik s kizárólag csak a helyes testtartást tanulják. S csak miután az már tökéletes, mehetnek tovább. Azt hiszem ez is olyan, mint egy csomó minden, minél fiatalabb korában tanulja meg az ember a beállást, annál tökéletesebb, s egy bizonyos életkor után valószínűleg már nem is lehet ezt tökéletesen megtanulni.