Hát igen, ez a színlelt szerződés ölég kényes pontnak látszik. Nem véletlen, hogy az adásvételi szerződés aláírásának dátumát szerepelteti a t. ügyészség (2005. jan. 12.), minthogy az "ajándékozás" tényállásához, a szerződés színlelt mivoltának bemutatásához a két dátumnak (eladás és bérlés) illenék mentül közelebb esniök egymáshoz.

Itt csak az a bibi, hogy az adásvételi szerződés megkötése (ha minden szabályosan történt) egy viszonylag hosszadalmas közigazgatási procedúra legutolsó aktusa, amelynek legelső pillanatában, jelesül amikor az ingatlant privatizációra kijelölték (ha nagyon erőltetetten és flottul ment a dolog, akkor ez valamikor 1994 őszén lehetett), már élniök kellett a képviselői klubos visszabérléses tervezgetéseknek ahhoz, hogy ezt a színlelt szerződéses ajándékozásos dolgot komolyan lehessen venni. (Továbbá azt is jó összjátékkal biztosítani kellett, hogy nehogy valami csóringer jobb ajánlatot adjon a kiírt értékesítési pályázaton, sít.) Az ingatlan eladása ugyanis ekkor dőlt el, és nem akkor, amikor az adásvételi szerződést aláírták. Ha ez az eladás mindenféle képviselői klubosditól függetlenül történt, akkor az államnak csak peche volt, mert eladta egyik kezével azt, amit másik kezével egy bő fél év múltán használni tudott volna.

Egész pontosan azt kell itten bizonyítani, hogy a bolsemaffiózók

1. elkezdik valakikkel (szegény ártatlan ellenzéki képviselőkkel) tervezgetni a képviselői klubot (legkésőbb 1994 késő nyarán, őszén);
2. egyúttal és erre föl (miközben a képviselői klub helyszíneül kijelöltetik a szalaiucca, és pacsi mindenkitől) előterjesztik privatizációra is az ingatlant;
3. megszervezik az előre lefutott pályázatot és eladják a szalaiuccát;
4. aztán meg jöhet a nagy visszabérlés.

Van itt még ezer vérző seb, de ez a legszembeötlőbb.