Kedves villámló!

Nem látom, miért érdemelnéd ki, amit a szamaritánus adott az izraelitának. Ha te számomra nyilvánvalóan Istené lennél, felebarátok lennénk. Nem tagadlak ki, csak nem ismerlek. Írtam több helyre, felebarátom, aki Istené, aki Istent szereti, aki lelkiismeretes, stb. Esély van rá, hogy azok lehetünk, de sok pusztán megvallásos embert is ismerek, nekem a megvallás, bemondás nem elég. Nem tudom, ki kell-e érdemelni, nem kell. Van, akiről meglátom, felebarátom, és van, akiről nem.  A többségről nem. Csak kevésről. Így az emberek többsége nem felebarátom.

 

Az nem tetszik, hogy te átfogalmazod, amit írok, és így cikizel. Jócskán tévedek én, tévedtem is, és sokakkal ellentétben be is ismertem tévedésemet, meg is köszöntem, ha kiigazítanak. Csak hitbeli dologban, és ítélőkémmel nem tévedtem. Ha egyértelműen leírom, miben, akkor miért terjeszted ki? Mi a célod? Csúfolni akarsz, vagy cikizni, vagy mi? Látod, okkal van fenntartásom azzal, te felebarátom vagy-e, mert nem egy dologban azt látom, szándékosan "fogalmazol" úgy, hogy rossz színben tüntess fel. Ez nem felebarátság, ez valami más.

 

Arról, hogy meggyőzés a cél:

Nem, én nem csípem, ha itt valaki túlságosan is meg akar győzni bárkit. Ha ettől szócső lesz, ha kizárólag egyesélyes a dolog, azaz vagy ő meggyőz, vagy semmi, de, hogy őt győznék meg eredeti szándékaival ellentétes dologról, az aztán biztos nem. Szóval legyen partneri, két, vagy többoldalú a dolog. Más szóval is mondhatnám: ne saját előre elhatározott célja lebegjen a szeme előtt, és így nem figyel senkire, csak a céljára. Legyen társ, partner.

Még egyszerűbben is mondhatom: az igazságot keresse, és ne saját kinyilatkoztatását lökesse ide. Az igazság pedig lehet, hogy a másik embernél van. Erre adjon esélyt, ezért vizsgáljon, tudakozzon, és becsületesen döntsön. Azaz tanuljon másoktól, ne csak tanítson.

Én sokat tanultam fórumtársaktól, e fórumot meg éppen ezért értékesnek tartom.

 

Engem pedig hiába noszogatsz, győzzek meg, stb. Deklaráltan nem térítek, nem hirdetek, nem tanítok, nem győzködök. Hiába noszogatsz arra, amiről mondtam, hogy nem teszem. Vigyázok arra, áttételesen se győzködjek, ne térítsek, nem burkolom be, nem sumákolok, ha nem győzködök, akkor semmiképpen nem győzködök. Nem feladatom az evangélium sem, és még egy csomó dologtól független vagyok, amivel meg szokták kötni a kerókat. Engem ugyan nem.

Azonban, gondolom, elég sok embert nyertem meg Krisztusnak, nem is én, csak az én dolgaimat látva inkább kedvük, vágyuk lett Hozzá. Nem vagyok gyümölcsök, valódi tanúság híján, és általában nem akarok megfelelni a szokásos keró elvárásoknak. A nálam különbet, előttem járót meg követem, győzködés, felszólítás nélkül. Amíg elöljáróm. Mert nekem az az elöljáróm, aki előttem jár, nem az, akit mások kineveztek akárkik elé. Villámló, azt vélem rólad, nem ismersz, nem is vagy rám kíváncsi, általánosságokkal, szokvány dolgokkal jössz hozzám, amikkel nem jönnél, ha kicsit is ismernél. Nem baj ez, de tudd, többé ilyen részletesen nem felelek neked, alig írok magamról többet neked. A szokvány elvárásaidat (irgalmas szamaritánus, felebaráti, netán testvéri szeretet, keresztény viselkedés, stb., stb., stb.) meg nekem hiába szegezed, én elég sajátos keró vagyok, és inkább vállalom, hogy nem is vagyok az, de szabadságomat ki nem kémlelik, emberi elvárások, szokások engem el nem kapnak.

Máshogy is mondom, ha tőlem többet akarsz tudni, kénytelen leszel olvasgatni utánam, mert alig fogok válaszolni neked, ha azt véled, neked mindent újra leírok.

 

CSerfa