Térjünk tehát a tárgyra.

Mindaddig, amíg nem világos hogy nem a bűntől, hanem a büntetéstől lehet valakit megszabadítani, a megigazulás sem lesz elég világos. A bűnből megtérni lehet, de nem úgy hogy a Krisztusban való hit által elfogad önmagáról egy megigazult képzetet, hanem úgy, hogy változtat az életén. Ha a mérce a törvény akkor ha eddig törvény ellenesen élt akkor megtérés után törvény szerint fog élni. NEM LEHETETLEN a megtérés, semmilyen misztikus elfogadás, megváltó nem kell hozzá, egyszerűen meg kell bánni az embernek a bűneit. Ezért már Keresztelő János megtérést prédikált, pedig a folyónál nem kellett sem a keresztbe vetett jit, sem a Krisztus vére, sem egy megváltó nem kellett hozza, hanem a megtéréshez illő gyümölcsök megcselekvése. Nem azért prédikált sem ő, sem a próféták a megtérésről, mert lehetetlen volt, mint ahogy Pál szerint lehetetlen a törvénynek engedelmeskednie a testnek. NEM IGAZ!

A probléma azonban az, hogy a törvény a zsidóknak adatott, és csak Keresztelő Jánosig volt érvényben. A pogányok megtérése nem a törvény betartására vonatkozik tehát, inkább Jézus tanításainak a megtartására vonatkozik, tehát egy átadott életet jelent és semmi köze a Mózeshez.

A megigazulás ennélfogva a hamisság cselekedeteinek elhagyását jelenti az igazság keresése és megismerése által, tehát egy Isten kereső és megértő életet jelent. Azonban Pál filozófiája ezt teljesen semmissé teszi. Semmi cselekedet, magad tekintheted magad igaznak, ha hiszel a Krisztus Jézus kereszthalálában és kegyelmében. 

Például a  parázna nő esete nem a bűnre hanem a bűn büntetésére vonatkozik, amely fogalmakat Pál sorozatosan összekavar. A büntetést meg lehet bocsátani és ezáltal elengedni.
Jézus tehát bocsánatot hirdet.

Pál az engesztelő áldozat meghirdetésével keresztül húzta Jézus megbocsátásról szóló tanítását. Pál valóban azt hirdeti, hogy az engesztelő áldozat elfogadásával bocsátja meg Isten a mi bűneinket. Jézus tanításával ellentétesen. Jézus az Isten bocsánatát a mi irgalmasságunktól teszi függővé, tehát attól hogy ha mi nem bocsátunk meg az ellenünk vétkezőknek, a mennyei atyánk sem bocsát meg mi nekünk. Ha Pálnak igaza lenne, akkor Jézus is a saját engesztelő áldozatát hirdette volna.

Hogy Jézusban higgyj és üdvözülsz, az arra vonatkozik, hogy aki hisz neki, az is cselekszi azokat a dolgokat, amit ő TANIT, nem pedig azt jelenti elfogadja az ő engesztelő áldozatát, ahogy Pál tanít.

Tehát nem én csűröm csavarom a dolgokat, hanem Pál nem értette meg Jézus tanítását, Péter pedig nem értette meg Pál elképzeléseit, amiért is nehezen érthetőnek tartja. Pedig nem nehezen érthetőek azok, hanem csak nyitva kell lenni az olvasó szemének a megértésükhöz.

Részletes tanulmány: http://jezusvagypal.extra.hu