Szóval. Kocsikkal érkezett az általam várthoz képest dupla annyi vendégszurkoló szombaton. A szokásos hangadó emberekben volt alkohol, de abszolút elfogadható mennyiségben. Az első félidőben folyamatosan gyengültünk, sajnos a felső sorokban állók egyre kevésbé szurkoltak. A második félidőben azonban hihetetlen hangulatot teremtettünk, kerítésen lógva, sállal rendőrt eltalálva, mindent beleadtunk. A játékosok is többször intettek felénk, ami csak olaj volt a tűzre, tehát elérték céljukat... Némi büszkeség van bennem, amikor elnézek oldalra és látom, hogy tátott szájjal nézték az ottaniak, ahogy őrjöngünk. Meccs után megtapsoltuk a csapatot, megérdemelték, az biztos. Közel sem a kedvenc játékosom, de az nem semmi, hogy a Bradford elment előttünk, le se szartuk, ő meg elismerően kitapsolt felénk. Gondoltam magamban, akkor tényleg nem lehettünk rosszak!

Hazai oldalon a Capricornsnak csupán egy olyan "táboros" húzása volt, amikor a "senkit sem szerettem..." kezdetű, Debrecenből és Fehérvárról ismerős felelgetős nótát elővették, de asszem belesültek. A többi fapapucsos csarnokszurkolás, ami hangos, de egysíkú.

A karhatalomról csak annyit, hogy félidőben ketten normálisnak tűntek a negyvenből, meccs után azonban ritka parasztok voltak azok is. Szóval ACAB, ezt továbbra is tartom.

CSAK A KÖRMEND!!!