Másikon írtam, nálunk is így zajlik, mi is próbáljuk utóbb magyarázni neki, hogy miért történt valami esetleg úgy, hogy az neki épp nincs ínyére. Én is abban bízom, hogy előbb utóbb megértik, hiszen olyan gyorsan nyílik az értelmük, hogy csak na.

Martin drámatagozatos fotója egyébként nekem is rengetegszer eszembe jut, mindig megmosolygom, így utólag is. Élőben még tutibb lehet. Persze gondolom ott helyben - időnként - jól jönne egy távirányító, amivel esetenként lejjebb lehetne venni a hangerőt :)))