Szia Takarító!

 

Ezt a hozzá(d)szólást még megírom, de nemigen folytatom érdemben, mert egyre inkább látom, hogy sűrűsödnek a Benned lévő igebéli tudatlanságoknak a megnyilvánulásai. Egyre mulatságosabb dolgokat állítasz a tudatlanságod, a felszínességed, s az alázat hiányából fakadó vakságod miatt.

 

1. Az édenkerti sztoriban bizony "FELTÉTELENÜL szó van ejtve" a bűn miatti meghalásról, merthogy ádámék ugyanabba a szintű halál állapotba kerültek, mint a Kísértőjük. Direkt leírja az Ige, hogy a testük, lelkük életben maradt (ám az is megkezdte egyébként a romlását), s direkt leírja azt, hogy a teremtésükkör beléjük az Isten lényegéből, a Szelleméből szellemet lehellve életet adó Szellemtől, Isten lényegétől el lettek fizikailag választva a kiküldetéssel.

Az, hogy Te nem fogadod el, hogy az emberbe és más teremtményekbe is élő szellemet adott Teremtőtől elválasztott szellem az éltető forrásától való elválasztása miatt a halálnak egy állapotába jut, abba, amelyik még nem elmúlással jár, hanem létezésében megmarad -, az a Te hibád. Emiatt is komolyan mulatságos az az állításod, hogy "szellemük nem lett elválasztva az éltető Istentől", hiszen az Ige maga írja, hogy az egész lényükben ki lettek küldetve Isten közvetlen jelenlétéből. Emellett az Ige maga írja, hogy sokáig nem hívták segítségül az Úr nevét, azaz nem keresték a kapcsolatot az Ő szellemének jelenlétével (1.Móz.4,26.). Komolyan mulatságosak az ilyen állításaid, nem csoda, ha sokaknál kiverted a biztosítékot a napokban. Én is emiatt neveztem a minap az egyik írásodat butaságokkal telinek.

Az, hogy Te minden "létezést" önmagában azonosítasz a valódi-, az Istenből származó "élet"-tel - a Te hibád. Mert bizony nem minden létezés jelenti azt a szintű életet, amit Istennel él az ember. Emiatt mondja az Ige a különböző szinten megélt létezésekre, hogy "jobb egy nap a Te házadban, mint ezer a gonosz sátorában" (Zsolt. 84,11.). Merthogy nem lehet összehasonlítani az Életet, a halál árnyékában élt élettel, ami csupán létezés.

Az, hogy nem veszed észre, hogy az Atyától elválasztott, testében-lelkében még élő, cselekvő bűnös emberről ugyanilyen értelemben beszél "halott"-ként Jézus a tékozló fiú esetében -, az a Te hibád (és más helyen is, és János is, és Pál is, és...). 

 

E pont végén pedig felvetsz egy kérdést, a jó- és gonosz tudásával kapcsolatban. A "keresztény teológiáknak ennek mibenlétéről fogalma sincs" - szerinted.

Hogy ezt miért mondod - nem tudom. Az sejtem, hogy Te nem ismered a "keresztény teológiákat" erről, de azt nem sejtem, hogy mit akarsz ezzel kapcsolatban lényegében mondani, sejtetni.

Jézus szerint egy a jó, az Isten. Magyarán minden hozzá viszonyítva jó, vagy nem jó, azaz gonosz. A Sátánról szintén maga Jézus mondja, hogy a hazugásgnak-, az igaztalanságnak az atyja, s nincsen benne semmi igaz. János mondja azt róla, hogy kezdtettől bűnben leledzik, s aki bűnt cselekszik, az is a Sátánból van.

 

Szóval nem értem, hogy mit nem értesz ezen, vagy szerinted mit nem értenek ezen a keresztény teológusok, teológiák? Mert többek között mindezen alapok tudása volt a jó és gonosz tudása fája gyümölcsében elrejtve, s ennek a megtudásától tiltotta el egyelőre (!) ádámékat Isten. Erről azonban tudtak a mennyben, erről az általános tudásállapotról ír az Ige az 1. Móz.3,22.-ben.

 

2. Teljesen felesleges külön említeni a kígyó és a Sátán azonosságát, hiszen egyértelmű, mert

- Isten nem kísért gonosszal (Jak.1,13.),

- az állatok önmaguk nem kísértik az embert,

- a Sátán kísérti az embert,

- "ama régi kígyó"-nak nevezi direkt a Jel. könyve a kígyót, direkt kiemelve a Sátán 4 különböző megjelenési formája mögött az azonos szellemi tartalmat,

- még így sem teljes a felsorolás, hiszen nem veszi hozzá pl. az "oroszlán"-t, holott azzal is szimbolizálja a Sátánt több helyen az Ige (pl. 1.Pét. 5,8.),

- a kígyó más módon máshol is a Sátán akaratának a szimbóluma, pl. ott, amikor a bűnös emberi természetet megfeszített kígyó jelöli, pl. Mózesnél, és az erre utaló Jézusnál. Erre a bűnös, Sátán által uralt emberi természetre utal Jézus, mint megfeszítendő, megölni szükséges valóságra (Ján. 3,14.). Ezt vastagon félreértve írt Neked erről "segítségként" nagyon mulatságos dolgokat Prklht.

 

Megjegyzem, nincsen minden részlet minden helyen külön-külön leírva egy-egy történetben az Igén belül, hanem az Igét egészben kell olvasni, s a részleteket az egészből, s az egészet a részleteiből meg- és felismerni. Erre buzdította Jézus az emmauszi tanítványokát, hogy ne legyenek balgataggá az írások tanulmányozásában való restségük miatt. Merthogy Őróla, s az Ő szolgálatának általa betöltött szükséges jeleiről írtak Jézus szerint a próféták Mózestől kezdve végig. Erre visszakérdezhetne bárki - hol van leírva Jézus neve az ószövetségben?

Sehol, mert a rá utaló jelekből kellett Őt felismerni, s nem a nevéből. Ahogyan a Sátánt is a rá utaló jelekből kell beazonosítani az Igében.

 

3. Ebben a pontban (is) nagyon elvetetted a sulykot.

 

A mózesi törvények is diktatórikus törvények. Isten le-"diktálta", s Mózes közölte ezt a diktátumot a néppel. A nép pedig átnézte, s azt mondta, hogy jó rendben, elfogadjuk. Nem volt "második forduló" a tárgyalásokban, hanem csak az első "diktálás". Érted?

Ugyanez zajlott le ádáméknál is, diktátálás, s annak az el-, vagy el nem fogadása.

Mindkettőben az volt a közös, hogy az embernek olyan rendeléseket adjon Isten, amelyek betartásával biztosított lesz az örök élete, fejlődése, s "ÉLJEN ÁLTALA". 

 

Ádámék még nem tudták volna elhordozni a gonoszról való tudást a bukás okainak, folyamatának tudása nélkül, mert nem nézték végig a Sátán lázadásához vezető egész folyamatot. Ezt a folyamatot a mennyben lakozó szellemi lények végig nézték, emiatt Ők tudtak a jóról és a gonoszról, Ők fel voltak készülve annak a tudására, hiszen maguk is döntöttek egykor arról, hogy a Sátánnal tartanak-e vagy sem!? Ádámék ennek a tudásnak a befogadására még nem voltak felkészülve, e felkészületlen állapotuk miatt lettek egy időre eltiltva annak a fának a gyümölcsétől.

 

A mózesi szövetség a bűn és az Isten természete különbözőségét elénk adó tudásnak, az örök élet biztosítására kötött szövetségnek egy újabb szintje volt, amelyet megelőzött a korábbi, egyszerűbb szövetségeknek egy fejlődése, egyre több dolgot szabályzóvá válása (Ádámmal, Noéval, Ábrahámmal, Jákóbbal köttetteké).

 

Megint csak az egyszerű tévedésbeni belátásod helyett a tudatlanságodból és a felületességedből fakadóan mulatságos módon vádaskodsz, hiszen a tiltó parancsolat megtudásáról Éva maga mondja azt, hogy "azt mondá az Isten". Teljesen mindegy, hogy azt Ő Ádámtól vagy magától az Istentől tudta meg, hiszen a lényeg az, hogy Éva azt általa tudottként említi. Én emiatt csak azt állítottam, hogy "Isten megismertette Évával" is a parancsolatot, s Te ennek a megismertetésnek a tényét akartad azzal letagadni, hogy "a parancsolat kimondásakor Éva még nem volt megteremtve" (445.hsz-od.). Én pedig erre a kapitális ferdítési szándékodra reagáltam azzal, hogy biza Isten (vagy Őmaga, vagy Ádámon keresztül, tökmindegy!) bizony nagyonis tudottá tette - az első kimondásakor még valóban nem létező - Évával is ezt az egyetlen parancsolatot!!!

Most már remélem érted és elfogadod azt, hogy Éva nagyonis tudott a parancsolatról. Vicces, hogy milyen alap dolgokkal nem vagy tisztában!

 

A következő kapitális vádaskodó tévedésedre ("A házasság Édenkertben való megkötése pedig akkora belemagyarázás, hogy belereng a Biblia is" - idézve szintén a 445 .hsz-odból) adtam kielégítő magyarázatot, mivel láttam, hogy a "házasság" alapfogalmával sem vagy tisztában. Azonban Te a tévedésed beismerése helyett máris mismásolva, "inkább, arra akartam helyezni a hangsúlyt"-dumával kezded a válaszodat, ahelyett, hogy elnézést kérnél amiatt, mert engem hamisan és sértően vádoltál azzal, hogy olyat írok, amibe "belereng a Biblia".

 

A "két test egyben létéről", meg annak a születendő gyermekhez való viszonyáról pedig nem nyitok vitát, mert egyszerűen itt is alap dolgokkal nem vagy tisztában. Egyszerűen gyerek nélkül is egy testté lettek ádámék az Édenben, nincsen semmi külön ilyen kitétel hozzátéve Isten ígéretéhez sehol az Igében. Jézus sem említ semmi ilyen kitételt a Máté 19-ben, amikor erről szól bővebben, hanem Ő maga is a házasság megkötését nevezi az egy testté lét alapjának. Sőt, Ő "egybeszerkesztett" testnek nevezi a házasfeleket, amit nem szabad embernek elválasztania (6.vers). Magyarán nem említi, hogy a két test egybeszerkesztése, egy testté válása gyermekben nyilvánulna meg. Beszél arról is, hogy az egybeszerkesztett, eggyé vált testet egy módon ketté lehet választani, a paráznaság oka miatt. Egy gyermek testét nem lehet "ketté választani", ha csak úgy nem, ahogyan Salamon nem engedte...

Döbbenetes szinten nem értesz dolgokat az Igéből.

 

4. Megint csak ámulok a merészségen, ahogyan próbálsz Isten Igéjének következetesen ellentmondani. Honnan veszed erre a bátorságot?

Hamis állításaidra pedig már írtam cáfolatot az előbb, de oly könnyedén siklasz át felettük, hogy az döbbenetes!

 

"Ha nincs mit áthágni, akkor hiába hág át bármit az ember" (445),

"Sőt, azt sem mondta az Isten, hogy "ha áthágod a parancsaimat, akkor meghalsz"" (állítottad itt, a 460-ban).  

 

Én már a 452-ben leírtam a 445-re cáfolatul, hogy:

"Tehát volt mit áthágni ("azt parancsoltam, hogy ne egyél arról" - mondja az Úr (1.Móz.3,17.). Ezt át lehet azzal hágni, hogy esznek arról. Márpedig ez történt.)."

Márpedig ennek a parancsolatnak az áthágására Isten azt ígérte, hogy "mely napon eszel arról, bizonnyal meghalsz"(1.Móz.2,17.; 3,3.).

 

Magyarán Isten nagyonis mondta azt, hogy, ha ezt a parancsolatot áhágja az ember, akkor meghal azon a napon, s bizony emiatt a parancsolat miatt volt is mit áthágni. Azaz mindkét állításodat már cáfoltam az Igéből idézve (1.Móz.3,17.) a 452-ben, de itt ismét felbukkant egy újabb hamis formában. Isten igéje pontos, és cáfol Téged, akkor is, ha arról Te nem vagy hajlandó tudomást venni! Azaz ezek az állításaid Isten igéje alapján tényszerűen - HAMISAK!

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Ismét csak többszörösen bizonyított ezek alapján, hogy Isten Igéjét nem ismered kellően, sem az abban rejlő igazságokat, sem az összefüggéseit. Az azonban megdöbbentő, hogy egyértelmű bizonyosságokat igyekszel tagadni, s a másiknak a Biblia által megalapozott véleményét Te nevezed a "Bibliát megrengető" hamisságnak. Az pedig csak hab a tortá(do)n, hogy ilyen sértés és a hamisságod nyilvánvalóvá tétele után nem vonod le a sértő és hamis vádad miatti belátással és elnézést kéréssel a tanulságot!

Ha ilyen magatartással állsz pl. hozzám, akkor ki fogja komolyan venni a véleményedet a fórumon, ki kíván majd egy tévedéseit be nem látó emberrel szóba állni érdemben?

 

Vitázva senki, egyetértve pedig a hozzád hasonló véleményt képviselők. De ez utóbbi nem nagy elismerés...

 

 

Üdvözlettel:

 

vm