Ejnye takarito!

 

Te nem figyelsz arra, amit a másik mond. Bőven kiderült ez, te minden érv ellenére ragaszkodsz ahhoz, amibe fogtál. Nem vagy te kíváncsi csak arra, hogy támasztják alá, amit te mondani akarsz.

Te nem figyelsz az emberekre, csak hozod, csak hozod a magadét.

Én pedig figyelek az emberekre, noha figyelmemhez képest elég keveset szólok.

 

Engem pedig nem érdekel, ki hogyan és mit akar elfogadni, nem érdekel, ki milyen meggyőző. Ha akármilyen értelmes lennél, akármilyen értelmesen is akarsz akármit is megmutatni, bárki így akar megmutatni bármit hitbeli dologban, engem mit sem érdekel. Az én hitem nem elfogadáson, sem belátáson nem múlik, nem én választottam, nem én döntök, az értelmet soha nem helyezem a szellem elé. Nem érdekel, ki hogyan érti a Bibliát, nem a Biblia értéséből származik a hitem, stb., stb.

 

Ha bárki bárkit rávesz értelemmel, beláttatással bármire, az szerintem nem hit, csak okoskodás, hitetés, akármi.

 

Neked pedig nyilvánvalóan fogalmad sincs arról, mi az, ha valaki mellett bizonyságot tesz a szellem, mi is a kijelentés, és gondolom, semmilyen valódi istenélményed nem volt. Ezért reméled, győzködéssel, okoskodással valamire mehetsz.

Akinek meg van ilyesmi, nem értelméből szerezte, a szellem messze több az értelemnél, a szellemmel szemben az értelem nemigen hat, igaz, az értelme gyönyörködhet a hitében.

 

CSerfa