Szabó Lőrinc: Hangverseny után  

A hegedűk végeztek, s úgy megyek most             haza a hangverseny után,

mintha agyamban rakott volna fészket

            egy egész liget csalogány.

 

Még bennem a hegedűk remegése,

            idegem zizeg valahány.

Visz az autóbusz, de dalába burkol

            egy egész liget csalogány.

 

Robog a kocsi, és semmit se hallok,

            oly jó ez a zsongó magány;

mint felhő röpdös körül és emelget

            egy egész liget csalogány.

 

Mintha felhők vinnének, úgy repülök,

            úgy visz a kocsi, oly puhán;

és leszállunk a budai hegyeknél,

            én és egy liget csalogány.

 

S ahogy fölnézek a tavaszi égre

            e szép, magányos éjszakán,

csillagok ligete csattog köröttem

            s egy egész égbolt csalogány.