Szia Endi!

 

Az Atya jelenlététől elválasztott bűnös embert Jézus maga nevezi "halott"-nak, s a bűneiből megtértet Jézus maga nevezi a halott állapotából (újból életre) feltámadottnak (Luk.15,10-32.).

 

Az édenkerti bűnesetkor (vagy Te is tagadod tán Takarítóhoz hasonlóan azt, hogy ott volt "bűn"-eset?) ugyanez zajlódott le. A bűn elkövetése miatt a Sátánhoz hasonló létállapotú halál állapotába került az embernek egy része. Vajon melyik?

A teste tovább élt ugyanis az embernek. A lelke lényegében szintén tovább létezett, "élt" (bár részlegesen megromolva, a "halál árnyékába" kerülve). Egy része lett a halál állapotában tartósan, az Isten lényegével (Ján. 4,24.) azonos szelleme. Mert a szellemet nem tudja éltetni semmi más, csak Isten. A testet tudja a lélek éltetni, s maga a lélek is tud létezni, "élni" Isten nélkül.

 

Gondolom szokásod szerint csak beleolvastál a topikba kicsit, s nem olvastad el az össze ezzel kapcsolatosan itt elhangzott érvet. Mert Jézus is ezt tudta, s adta elénk, s Pál is a bűnei miatt halott, de a testében még élő emberről beszélt gyakorta (pl. Ef. 5,1-5.), János is (3,1-2.).

Ezekről volt itt már szó, de ezt Te nem olvastad gondolom, mert akkor nem írtál volna olyat, hogy Jézus és az apostolok nem beszéltek a bűn miatt Istentől elválasztott emberek halott, de testükben még élő állapotáról.

 

Olvass hosszabban, mert itt biza már bőven volt az ezzel azonos tartalmú jézusi és apostoli kijelentésekről szó!

 

 

Üdvözlettel:

 

vm