Részletek tőlem a Parthus (avar) őstörténet rovatból a Jordanes és társai által a gótokkal összemosott géta (hatti) nép nyelvéről és jogi ismereteiről:

 

 

...A Wulfila személynévnek is vannak Ulphilasz alakjai egyébként…, csak úgy mondom.

 

Őt Kappadókiából hurcolták hadifogolyként a géták – a hattik, vagyis az állítólagos „vizigótok” – Moesiába, tehát róla ugyanúgy nehezen képzelhető el, hogy germán lett volna. Ő fordította le a gétáknak a Bibliát, és alkotta meg számukra az új rendszerű írásbeliséget. Jellemző egyébként, hogy nála még a Miatyánk is az „Atta” szóval kezdődik, szemben az ófelnémet és óangol változattal, ahol „fater”, illetve „fæder” szerepel. Úgy lettek a hettiták is indoeurópaiak, ahogy a „nyugati-gótok”: a derék nyugat-európai nyelvészek szépen felismerték a szkíták (hattik) által a germánoknak közvetített szókincset és nyelvtani sajátosságokat, majd kisütötték, hogy ez egy több ezer éves közös lingvisztikai állapotnak, közös etnikai származásnak a terméke…

 

 

Milyen érdekes, hogy pont a „nyugati-gótok” adtak ki négy hatalmas joggyűjteményt Hispániában – Edictum Theodorici, Codex Euricianus, Breviarium Alarici(anum)/Lex Romana Visigothorum, Lex Visigothorum –, kb. 460 és 654 között, miközben a hellyel-közzel valóban germán törzsecskékből formálódó új államokra jó, ha egy ilyen törvénymű jut fejenként...

 

Ráadásul, hadd mondjam el, ezekből is csak II. Alarik 506. évi kodifikációja a személyi hatályú, a többi mind a vonatkozó terület egészét érintette. Ezzel szemben a ténylegesen germánnak mondható népeknél legfeljebb a Lex Salicára jellemző a területi hatály…

 

Korábban egyébként Nagy Theodoriknak tulajdonították az Edictum Theodoricit, míg komolyabb jogtörténészek rá nem jöttek, hogy a keleti-gótok primitív szemlélete és életvitele valószínűtlenné tesz minden ilyen feltételezést. Ekkor derült ki, hogy a nevezetes edictum valójában II. Theodorik „nyugati-gót” (hettita) király műve…