Nem biztos, hogy az a "szánalmasabb" alak, boldogtalanabb ember, aki:

 

- nem végzett főiskolát/egyetemet

 

- szerény körülmények között lakik

 

- nincs pénze fodrászra vagy éppen fogászatra

 

- cigány származású ember a férje/élettársa

 

- gyereke van.

 

 

Az viszont biztos, hogy sok olyan "nagyokossal" (iskolázottságával kérkedővel) találkoztam már, aki objektíve lesajnálja, másodosztályú embereknek tartja az említett példában szereplőhöz hasonló asszonyokat, és gyakran hangzik el az az epés megjegyzés is, hogy "örök életére az én adómból fogják segélyezni"!!!

 

off

 

Nem akarok politikát belekeverni, de kénytelen vagyok. Én sem örülök annak, hogy Állam Bácsi a jövedelmem 60%-át elveszi ilyen-olyan címen és sok olyan ember szociális ellátását finanszírozza belőle, akik még egy karéj száraz kenyeret sem érdemelnének!

De: inkább egy kisgyerekes család kapjon belőle, mint az a sok követelőző, indulatoktól elvakult nyugdíjas!!! Miért? Mert egy gyerek esetében, még ha tényleg nagyon rossz családi közegbe és szociális környezetbe születik is, megvan az esélye, hogy az iskola, a sportegyesület, a színjátszókör, stb. olyan embert "faragjon" belőle, aki értékes és aktív dolgozó tagja lesz a társadalomnak és az ő gyerekének már jobb jövőt tud biztosítani.

 

Ellenben a mai nyugdíjasok olyasmit akarnak rajtunk behajtani, amivel mi nem, pontosabban nem mi tartozunk nekik! Ők évtizedeken keresztül dolgoztak és a cuclizmusban azért volt alacsonyan meghatározva a bérük, mert az állam előre "levette" belőle a sápokat, magyarul ők is adóztak, fizettek járulékokat. Az lenne tisztességes, hogy ha ők ebből a pénzből kapnának nyugdíjasként vissza. No igen ám, de Állam Bácsi az 1990-es évtizedben ellopta ezt a zsozsót.

És hogy ne legyen "parasztfelkelés", tőlünk, a mostani fiatal generációtól akarják elvenni azt a pénzt, ami a nyugdíjasoknak valóban járna, de nem gondolnak arra, hogy a többség szeretne saját családot alapítani és ebből kifolyólag nem azokat kívánjuk eltartani, akik "megették már a kenyerük javát". Most úgy néz ki, hogy a mai nyugdíjasok akarnák felélni az unokáik és a dédunokáik jövőjét!!!

 

Még mielőtt valaki félreértene, leszögezem, hogy tisztelem az időseket és egy percig nem vonom kétségbe, hogy ők sokkal nehezebb életfeltételek mellett is építették az országot. De akkor már tisztességesebb lenne az, hogy hoznának egy olyan törvényt, hogy akinek a nettó havi jövedelme X forint fölött van és még nincs gyereke (vagy az már felnőtt és van keresete), az köteles lenne nyugdíjkiegészítésként kb. 20-30ezer forint tartásdíjat fizetni a nagyanyjának/nagyapjának, illetve a saját nyugdíjas szüleinek (testvérek között felosztható lenne a kötelezettség), esetleg egyedül maradt és utód nélküli nagynénjének/nagybátyjának. Ekkor a delikvens szívesebben "adózna", hiszen tudná, hogy ebből a pénzből nem valamelyik főmufti vesz magának Mercit, hanem közvetlenül a családtagját segélyezi belőle.

 

on

 

Szerintem kétféle ember létezik (leegyszerűsítve). Az egyik embertípus az önmegvalósítást tanulással, karrierépítéssel, anyagi gyarapodással, világjárással, stb. képzeli el. A legfontosabb érték-kategóriák: az iskolázottság, a magas társadalmi presztízzsel járó munkakör, életszínvonal és szociális miliő. Egy ilyen felfogású ember számára a család nem fontos, inkább a kétszemélyes párkapcsolatot preferálják (gyerek nélkül, de legtöbbször a szülőket-testvéreket segítve); esetleg a gyerek = hátráltató tényező, a boldogság szempontjából "fabatkát sem ér".

 

A másik embertípus számára mindenek fölött állnak az emberi kapcsolatok, s így a család is, és hátra sorolódik minden más még akkor is, ha emiatt az értékválasztás miatt az illető nem aknázza ki teljes körűen a képességeit, szegényebb életkörülményei lesznek, rosszabbul fizető állása, alacsonyabb jövedelme, stb. és a világa a közvetlen lakókörnyezetére (és munkahelyére) szűkül be.  Itt az értékmérő a tradicionális családmodell követése, a hagyományos női és férfi szerep. Ezen a szemüvegen keresztül nézve nem az számít "érett" és a helyét megállni képes felnőtt nőnek aki tanult, jól keres, lakása-kocsija van, stb. hanem az, aki asszony.

 

Az első embertípusnak a mit?, hol?, miért? számít, a másodiknak a kivel?.

 

Szóval ezért mondom azt, hogy nem lehet ezt a kérdéskört pusztán a gyermekvállalásra vagy annak mellőzésére leszűkíteni. Természetesen az a jó, ha 30 éves korára az emberben kialakul annyi önismeret, hogy tudja, melyik csoportba tartozik, merre visz az útja.  A két értékvilág között soha nem lesz közös nevező (talán ezért érzi úgy mindkét fél, hogy a másik lenézi őt és vice versa), ennyire különböző felfogású emberek pl. tisztelhetik egy gyermekkori barátság emlékét, de a jelenben nincs alapja a barátságuknak. Jóllehet, az ellenségeskedésre sincs szükség. Persze, itt erről nem is volt szó, félreértés ne essék!