Szóval úgy vagyok, hogy nem vagyok sehogy.

Már rég otthon kellene lennem, de még inkább itt nyomatom, mert a Réka is csak fél 7 felé ér haza.

Nem fogommagam könnyen túl tenni ezen az egészen, és ilyenkor sajnálom rohadtul, hogy mentem többször Apuhoz!

Persze, ha tudtam volna, hogy mi fog következni, akkor minden percet vele töltök, amennyit lehet.

Most már ez van, mondja mindenki, hogy előre kell nézni, de sajnos nem olyan könnyű az.

Jövőhéten csak hétfőn dolgozom, szerdán van a temetés, de hétfőtől minden nap Oroszlányban vagyok, hogy hol alszom, azt még nem tudom.

Lehet, hogy majd a Réka muterjától mászkálok át minden nap, majd valahogy megoldom.

Elég feszült vagyok, mindenféle kísérő jelenségekkel (mint szúr a mellkasom, zsibbad a kezem, stb...), persze majd csak lesz valahogy.

Lehet, hogy jól be kellene basszak, és akkor legalább nem gondolok RÁ!

Hát így vagyok!