Szia, sziasztok!

 

Ma speciel nagyon sz@r napom van:( Hibát, hibára halmozok. Tudom, ez a szórakozottság nem erény és ilyenkor utálom magam!!!

Okoztam egy kis kellemetlenséget valakinek, aki próbált segítséget kérni tőlem, de a szita agyamnak köszönhetően elszúrtam.

Meg a számat is befoghatnám néha. Áh!

 

Legszivesebben jól visszatekerném az idő kerekét és mindent helyreállítanék. Jó lenne...

 

De örülök Neked, hogy már nem mérgelődsz;) 

 

Azt tartják, hogy mikor "elveszít" az ember egy közeli személyt, addig tart a fájdalom, míg a kapcsolat tartott. Mindezt az aurával magyarázzák. Megismersz, megszeretsz Valakit, sok időt töltesz Vele, az Ő aurája egybefonódik a Tiéddel és viszont. Mikor a kapcsolat véget ér igazából ez az ami fáj (akár fizikailag is), az, hogy szép lassan "eltűnik" az Ő "része", ami addig a Tiéd is volt.

Annyi ideig tart ez, amennyi ideig tartott az "egybefonódás".

 

Remélem érthetően írtam le:)

 

És remélem segít a vigasztalódásban. Ez a "Az idő minden sebet begyógyít" szöveg hosszabb magyarázata:)))))

 

Üdv!