Nekem direkt tetszik, ahogy tudatosan lelassítják az albumot és az, ahogy megágyaznak egy-egy dalnak, rákészítenek, hipnotizálnak, belém szuggerálják pontosan azokat a hangulatokat, amiket a hangokkal, zajokkal, gerjedésekkel, párbeszédekkel szeretnének közvetíteni. Ahogy feszegetik a kimondható, felfogható világ, és elmondhatóság, átadhatóság határait. Egyre inkább azt érzem a Tool lemezeket hallgatva, hogy megtisztelnek engem, mint hallgatót, azzal, hogy adni akarnak, próbálnak valamit és, hogy csak akkor szólalnak meg, amikor van is mit mondaniuk és a megszólalás már elkerülhetetlen, mert a mondandó elérte végső, kikristályosodott formáját.