Sajnálom, hogy nem tudok neked igazad adni, de mindig másról beszélsz, mint amit az írás valóban mond.

 

Itta tékozló fiú esete. Szó nincs a példázatban az atya akaratának a nem követéséről, tudatos elfordulásról az atya parancsától, és hogy mennyire távol állnak ezek a kijelentéseid az igazságtól, leírom ide a példázat megfelelő helyét a helyes megértéshez:

Lukács 15,12-13

És monda az ifjabbik az õ atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám esõ részt! És az megosztá köztök a vagyont.

Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt.

 

Semmit nem követelt meg a fiától az atya a példázat szerint. Nem volt mit megszegni. Sőt az atya a fia kérésére odaadta neki az öröksége rá eső részét, hogy kezdjen vele amit akar, ugyanis NEM PARANCSOLTA MEG, hogy mire költse.

 

A fiú megértve saját romlottságát, megtért belőle, is visszament atyjához, aki meglátván őt annyira örült, mintha a halálból látta volna feltámadni. Aki ehhez egyebet hozzá tesz, az megérdemli,. hogy egy Páli gyülekezetben elöljárónak kenjék föl.

 

Mivelhogy képtelen vagy a testet testnek venni a lelket léleknek, mivelhogy azt mondod: több szinten kell beszélni a testről, javaslok egy áthidaló megoldást. Ami a testen belül nem stimmel nevezzed romlottságnak, ami a testen kívül nem stimmel nevezzed bűnnek. Merthogy képtelen vagy megközelíteni a bűn fogalmát Pál zavarai miatt a törvény oldaláról, ahogy már sokszor megpróbáltam elmagyarázni.

 

Mert bűnnel felfesleges foglalkozni, ha nincs büntetés, és büntetéssel felesleges foglalkozni, ha nincs rávonatkozó törvény. Ezt a kört Pál teljesen tévesen kezelte le a leveleiben, és ezt szükséges minden kereszténynek átlátnia.