Könnyebb lenne útvonaltippeket adni, ha egy kicsit konkrétabban megfogalmaznád mit bír a minimál hegymászós tériszonyos útitárs.

Mi az elmúlt hosszú hétvégét mátrai túrázgatásokkal töltöttük.

Kifejezetten minimál hegymászós tériszonyos útitársakkal. 

 

Barátaink közül a fiatalasszony annyira tériszonyos, hogy a Gallyatetőn a vendégház panoráma teraszán a korlátot sem közelítette meg egy méteren belül.

Könnyű túrákat terveztünk.

Gond nélkül bejártuk, amit terveztünk.

Május első napján vacak időre ébredtünk.

Felhőben voltunk, szemerkélő hideg esővel, enyhe jeges széllel. Hiányzott a kesztyű...

Egyszerű sétát terveztünk Gallyáról Szentlászlóra, majd onnan a Smiró Feri útján

Mátraalmásra. 

Smiró Ferin rázendített az eső, de vidáman vettük, elkezdtük számolni a szalamandrákat. Ritkán találkozunk velük.

 

Mátraalmás előtt van két-három olyan murvás szakasz, ami tériszonyosan igen kellemetlen. Csúszós, vékonyösvényes szakaszok, ahol mindenkinek ügyeskedni

kell. Mindketten tériszonyosak vagyunk, de kézenfogva vittük végig ezeken a helyeken az erősen tériszonyos barátainkat, akiknek reszketős halálfélelmük volt

ezeken a helyeken.

Jött utánunk egy Mátra könyvvel renedlkező pár.

Mondták is: benne van a könyvben, hogy ez rész veszélyes.

Ezután fölmerült bennem, miféle turisztikai kultúrával rendelkezünk mi idehaza,

amikor a helyett, hogy az ilyen helyeken fölszerelnénk egy-két láncot a kéznek,

egy-egy legallyazott fát lefektetnék a túrázó lába alá, és ezzel mindenki által járhatóvá tennénk az utat, beírjuk a kevesek által megvásárolt útleírásba, hogy VESZÉLYES?