Szóval.

Körmend-Univer

Eléggé kedvtelenül érkeztem Körmendre, a nézőszám sem volt az igazi, nem úgy indultak a dolgok, ahogy az ember várná. Ez az állapot azonban max. két percig tartott (itt jegyezném meg, hogy az NS állításával ellentétben nem tapsoltuk meg a Meszlényit, a Lapovot, csak a McClendont), és fergeteges buzdításba torkollott már ekkor az addig sem rossz szurkolásunk. Mindenki idegbeteg, őrült volt, minden egyes támadásnál együtt izgultunk a csapatért. Ungi, Lizi Borden, Bucsi, Gery (Csabesz szerintem ismeri mindannyiukat, talán mások is) és a többiek is nem csak szurkoltak, hanem folyamatosan űzték a többieket is, próbáltunk mindenkit bevonni. A Red Devils és az MTE Ultras között lévő fiatal srácok most nem higították a tábort, ők is üvöltöttek, ahogy tudtak, volt hogy egy rigmust valamelyikük kezdett. Mujke triplái után tényleg elszabadult a pokol, éreztük, hogy ezért a meccsért nekünk is mindent meg kell tennünk! Végén csarnokzengető "Nyitva van a pálya", ahogy illik. Nagyképűség nélkül mondom, qrva jók voltunk!

A vendégek szép számban érkeztek, de egyszer sem zúgott tőlük a csarnok. Bizonyára azon az oldalon azért lehetett őket is hallani, de a mindent eldöntő negyedben a vártnál visszafogottabbak voltak. Szurkolgattak, de egyértelműen mi nyertük a meccset a pályán kívül.

Hétvégére is jó szurkolást mindenkinek, a Pécs-Debrecen párosítás kivételével jó kis hangpárbajoknak kell kialakulniuk, ahogy az a rájátszáshoz illik!